Kicsit aggódva indultam útra a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskola dísztermében tartandó klasszikus gitár szólóestre. Őszintén megvallva attól tartottam, hogy bántóan kevesen lesznek ezen az igen kellemesnek ígérkező fellépésen.

Szerencsére mintegy 50-60 érdeklődő azért összegyűlt, ami ugyan kevésnek tűnt a terem adottságait tekintve, de a tapasztalat az, hogy az ehhez hasonló gitáresteken ez egy elfogadott létszám. Ellenben jó volt látni, hogy a közönség soraiban szinte minden korosztály képviselve volt.

Mielőtt Kató Árpád a húrok bűvöletében az első darabba belekezdett volna, Csige József igazgató rövid szónoklattal nyitotta meg az előadóestet. Beszédében kihangsúlyozta, hogy először fordul elő az iskola történetében, hogy egy kolléga önálló műsorral lép a közönség elé, majd felhívta a figyelmet a művész határon túli magyarságára, végezetül kijelentette, hogy klasszikus értelemben vett szórakozás következik.

A felkonferálás után kezdetét vette a hangok, a dallamok színes repertoárja, amely folyamatos figyelemre késztette a jelenlévőket. Jobbnál jobb darabok hangzottak el a következő szerzőktől: Fernando Sor, Heitor Villa-Lobos, Agustin Barios, Roland Dyens, Johann Sebastian Bach, Antonio Lauro, Fernando Bustamante.

A szerzemények túlnyomórészt rövidek voltak, de a Bach mű 20 perces hosszúsága sem ingatta meg a hallgatóság figyelmét, sőt mi több erőteljes tapssal honorálta Kató Árpád színvonalas, az adott darabtól függően néhol líraian lassú, néhol sodró lendületű produkcióját.

Disszonáns hangoktól mentes, félrenyúlások nélküli gitárzenével ajándékozott meg minket a tanár úr. A magam részéről szívesen hozzászoknék az ilyen estekhez, de biztosan nem csak én vagyok így ezzel. Mindenesetre az utolsó akkord elcsendesedése után a közönség hosszú tapssal fejezte ki háláját a felemelő muzsikáért.

Csige József pedig a következő mondattal köszönte meg Kató Árpádnak a fellépést:„Ez egy főúri lakoma volt.”

Összegezve léleképítő gitármuzsikát hallhattak mindazok, akik ellátogattak Kató Árpád szólóestjére. Reméljük, nem kell sokat várni a következőig.