|
Somogyi Gábor
2006.05.17. 00:32
"Már nincsenek gazdagok, csak pénzüktől szegények."
KÓRKÉP
Homályos származás,
Tudatlan számadás.
Ingatag tények,
Fogynak az évek!
És mindenhol mindenek,
Mindenről látlelet.
Végtelen végletek,
Ez mindennél jobb lehet!
Felborult emberek,
Haldokló Istenek.
Nem kell, hogy több legyek
Már ezért is küzdhetek!
Elkorhadt regények,
Megformált egyének.
Már nincsenek gazdagok,
Csak pénzüktől szegények.
Az emberiség sírjából kiabál.
A kapzsiság velünk él, mint ideál.
De ha te nem születsz keménynek,
Vajon maradtak remények?
A RENDSZER RABSZOLGÁI
Ha eljön az idő, végül
Mindenki arc és név nélkül
Összevarrt ajkakkal
Üvölt magába néma szavakkal.
Leragadt szemekkel néz majd a roncsra,
Befelé bámul a rozsdás abroncsra.
Amit még embernek nevez,
Melyből mérgező tüskéket ereszt.
És még most sem lát messzebb magánál,
Még egy napért könyörög a Halálnál,
Hogy valamit tegyen, ha akkor nem tett,
Mikor lelke a rendszeré lett.
Éveket csiszolna, órák alatt,
Ha találna valamit, mi ártatlan maradt.
Amin nem gázolt át az esztelen szándék,
Amit nem mocskolt be a féktelen árnyék.
Szédülten áll majd a kényszer öltönyében,
Zavartan kutat saját börtönében
Egy szakállas után ki érte is megfeszül
De a rendszer csak…
önző milliókat szül.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
