És akkor eljött a várva várt nap, elindultam a hely Spank Thru’ (Áttörés) zenekar koncertjére a Hajdú sörözőbe.

Mikor a helyszínre értem, a zenekar javában, úgymond belőtte a cuccot, a hangzást.

Meg kell mondani nagyon kicsi helyiség a Hajdú, akusztikája pedig egyenlő a nullával, így valami egetverően szuper hangzásra nem lehetett számítani. Még szerencse, hogy a zenekar csak 3 tagú, így azért könnyebb volt valami elfogadható arányt kieszközölni a hangzás témakörében.

Fél órával a kezdés előtt még csak lézengtek az érdeklődök, lehettek vagy 10-15-en, és ez is a zenekar barátitársaságából tevődött össze.

A koncert kezdetére valamivel többen lettünk, majd ahogyan telt az idő, úgy szorult ki a koncertre látogatók hada az utcára, ahol kisebb társaságokra szakadva beszélgettek, táncoltak, hallgatták a bentről kiszűrődő lendületes muzsikát.

És hogy ezek a szétáradó hangok milyenek voltak?

Mivel jómagam is zenéltem (fogok is) egynéhány zenekarban így higgyétek el nekem, hogy a jelenlévők egységes produkciót hallhattak.

A srácok betanultak hat Nirvana dalt, melyeket az elmúlt hetekben szorgalmasan gyakoroltak a többi tizenhattal együtt, tehát új dalokkal is debütáltak.

Ezek a következőek voltak: Been A Soon,  Aneurysm, Floyd The Barber,  School,  You Know You' re Right, Ain't It A Shame.

Kiemelendő, hogy végre valahára tisztán lehetett hallani Dávid énekét, így már megbizonyosodhattam róla, hogy tényleg tud énekelni, és nemcsak úgy tesz, mintha. Hangszíne nagyon passzol a Nirvana dalihoz. Lehet Kurt Cobain szelleme szállta meg ezt a srácot?

A basszusgitáros Koszta Robi jól hallhatóan fejlődött, ám itt-ott még döccent tegnap a játéka. Bencze István dobos precízen nyomta a dobtémákat a tőle már megszokott színvonalon, nem voltak felesleges kipörgései, keményen adta az alapot, amire aztán az egész zenekar nyugodtan építhetett. A koncert felétől Dávid szólói kicsit hamiskásan szóltak, valószínűleg a hangszer elhangolódott, persze ez csak a jelenlévő zenészeknek tűnt fel, a közönségnek aligha.

Apropó Belme Dávidtól arról értesültem, hogy megalakulás alatt van egy másik Dorogi zenekar, amelynek ugyan még nincs neve, énekese, de biztosra vehető, hogy még a nyáron, nyárvégén hallani fogunk róluk. Pezseg a zenei élet ebben a városban, csak így tovább!

Visszatérve a koncertre, olyan hajnali 1 környékén a zenekar utolsó számát konferálta fel, de ekkor még nem sejthették, hogy lesz ebből még jócskán ráadás, kb. még egy óra.

Ez azért is alakult így, mert más bezárt szórakozóhelyekről hazafelé tartók a Hajdúban kötöttek ki, így idővel egy eléggé vegyes társaság verődött össze a koncert helyszínén. Ekkor hágott tetőfokára a hangulat, lett olyan pogózás, dancelés, ki-ki a maga stílusában, összeölelkezve körformációban stb.

A zenekar pedig egyre pörgősebb dalokat játszott, aminek hatására vad őrjöngés vette kezdetét. Volt, aki kétszer is beesett a dobok közé, volt, akit orrbavágtak, engem vesén, pedig a táncoló tömeg szélén álltam.

Mindeközben az utcán rekedteknél is zajlott az élet párok jöttek össze, mentek szét, és akadt olyan is, aki a 18. életévét ünnepelte, úgy kellett támogatni.

Kint és bent is jó volt a hangulat, erről jut eszembe, jól megvicceltek. Kimentem levegőzni, odajöttek hozzám, hogy adnak valamit, tartsam a tenyerem. Így is tettem gyanútlanul, az illető pedig egy kis békát pottyantott a markomba. Mit mondjak, meglepődtem, de a következő pillanatban már égi pályára küldtem a kis jövevényt. Remélem, az állatvédők ezt nem olvassák.

Összegezve nagyon király buli volt, a zenekar kitett magáért, a közönség szintén, de legközelebb valami nagyobb helyen kellene megtartani a koncertet, mert abban is biztosak lehetünk, ennél jóval többen fognak ellátogatni a következő Spank Thru’ bulira.

Egy élmény volt.

A zenekarral és a közönséggel készített rövid értékeléseket holnap este olvashatjátok.