November 23-án  a második gyertya meggyújtására mintegy 50-60 fő gyűlt össze a Vasvári Pál téren. A szerény érdeklődés oka minden bizonnyal a zord időjárás és az a tudat volt, hogy lesz még négy gyertyagyújtás. Az érdeklődők között nemzeti radikális görög katolikus hívők is voltak, akik Nyíregyházásról érkeztek. A rendezvény elnyerte tetszésüket és elmondták, örülnének, ha náluk a Kossuth téren is lenne ilyen vagy ehhez hasonló szép ünnepi összejövetel.

Elsőként Fodor Antalné, a Hajdú Sansz Kht. Ügyvezetője mondott beszédet, majd meggyújtotta a soron következő gyertyát. Ezt követően Stefán Ágnes főiskolai hallgató énekelt.  

A rendezvény végén sütőtökkel és almával kedveskedtek a szervezők.

Mislovics Andrea felkonferáló beszéde:

TISZTELT ÜNNEPLŐK!

KEDVES HAJDÚDOROGIAK!

   Engedjék meg, hogy Assisi Szent Ferenc imájával köszöntsem Önöket advent második vasárnapján:

"Uram, tégy engem békéd eszközévé,

hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,

ahol sérelem van, oda megbocsátást,

ahol széthúzás van, oda egyetértést,

ahol tévedés van, oda igazságot,

ahol kétség, oda hitet,

ahol kétségbeesés, oda reményt,

ahol sötétség van, oda világosságot,

ahol szomorúság van, oda örömet.

Hogy ne vigaszt keressek, hanem vigasztaljak,

hogy ne megértést keressek, hanem másokat értsek meg,

hogy ne engem szeressenek, hanem szeretetet nyújtsak.

Mert mikor adunk, akkor kapunk,

mikor megbocsátunk, nyerünk bocsánatot,

mikor meghalunk, születünk meg az életre."

   Napjainkban nem könnyű a szeretet emberének lenni, harmóniában élni önmagunkkal, társainkkal. Meglátni és megtalálni az örömöt a világ legapróbb csodáiban is. Az est főszereplője számomra olyan értéket képvisel, aki a mindennapok forgatagában mindig tevékeny és a derűs szeretetet képviseli; aki megtanított arra, hogy örüljünk.

   Örülni tudjunk a Napnak, a fűnek, a körülvevő világnak. Fodor Antalné tudja és megosztja velünk, hogy sokkal gazdagabbak leszünk azáltal, ha mi adhatunk magunkból másoknak segítséget, szeretetet, s ha másunk nincs, akkor egy mosolyt, simogatást, jó szót és derűt. Hogy harmóniában éljünk önmagunkkal és embertársainkkal, az Ő szeretetének példájára van szükségünk. A Fehér Bot

Alapítvány munkatársaként, a Hajdú-Sansz Kht. vezetőjeként, a Hajdúsági Sorstársak főszerkesztőjeként megmutatatta, hogy nyitott szemmel és szívvel kell egymásra figyelnünk. Már eddigi munkásságával is bebizonyította, hogy egy jó szó, egy mosoly, egy kézszorítás miként segíthet egy elkeseredett emberen.

   Mert nem a pénz, a vagyon tesz boldoggá bennünket, hanem lelkünk békéje, hogy ne csak önmagunkkal foglalkozzunk, hanem egymást segítsük.

   Mert mikor adunk, akkor kapunk.

   KEDVES JELENLÉVŐK!

   Tisztelettel felkérem Fodor Antalnét, a Hajdú Sansz Kht. ügyvezetőjét, hogy a szeretet, az öröm, a boldogság jegyében köszöntse a megjelenteket, s kérem, köszöntőjének végén gyújtsa meg az adventi koszorú második szál gyertyáját!

KEDVES ÜNNEPLŐK!

   A „Szép igaz: s az Igaz szép”. Hódoljunk közösen a csodálatosan zengő emberi hang előtt. E magasztos pillanatban engedjék meg, hogy egy nagyon tehetséges ifjú hölgyet konferáljak fel Önöknek, aki osztályelsőként végzett a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskolában, középiskoláját kimagasló eredménnyel végezte el Debrecenben, jelenleg pedig főiskolai hallgató Egerben. Számtalan iskolai, megyei és országos verseny döntőse, dobogós helyezettje. A reáltantárgyak iránti fogékonysága mellett énektudásával is felhívta magára a figyelmet, már fiatalon megtapasztalta a közös éneklés erejét, élményét, egyszóval azt, hogy énekelni jó.

   Kérem, fogadják nagy szeretettel Stefán Ágnes főiskolai hallgatót, akinek előadásában most egy karácsonyi ének és a Karácsony esti dal részlet az Abigél című musicalból hangzik fel.

„Hisz, vágyjuk mind a békét,

a szeretet oltalmát.

Addig is nincs veszve semmi sem,

míg van, aki gondol rád.”

   Az előbb hallott Karácsony esti dal részlete. A vezérmondat. Szeretetben, békében élni, erre vágyunk, akár hol éljünk, ez nagyon fontos mindenki számára. A béke, egymás elszenvedése, a környezetünkben élők feltételnélküli szeretete ez a vágy, mely él, hogy boldogok legyünk. Együtt kell boldogulni, s ehhez szeretni kell, mert fontos a szeretet, ami ha nincs, a béke sem lehet igazi.    

   Mindenkit szeret valaki, kit kevesebben kit többen, s ugye milyen jó érzés szeretni, és szeretve lenni. Éjjel úgy feküdni, hogy valaki szereti lényünket, önmagunkért.

TISZTELT VENDÉGEK!

   Az emberi életben egyetlen jelentős dolog sem származik csupán gondolkodásból, hanem inkább a szívből és a szeretetből. S lassan ráébredünk, hogy a parancsolat, amit kaptunk - tudniillik: szeressétek egymást -, tanúságtételt vár, követel tőlünk. Hiszen a szeretet törvényét születésünkkor, a lélek által, szívünkbe írva kaptuk meg. A lélek gyümölcsei ezen kívül a türelem, a békesség, a szelídség.  

   Tegyünk bizonyságot igaz érzelmeinkről, létezzünk mások számára, legyünk a szeretet hőseivé!

   Ezen gondolatok jegyében hívom Önöket Hajdúdorog Város Önkormányzata nevében november 30-ára, 18 óra 30 percre, a harmadik szál gyertya ünnepélyes meggyújtására, ide a Vasvári Pál térre. Természetesen újra gondoskodtak meglepetésről a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskola konyhán dolgozó angyalkái, akik most egy-egy sült tökkel és almával kedvesnek a jelenlévőknek.

   Köszönöm megtisztelő figyelmüket, jelenlétüket! Jó étvágyat kívánok!

Fodor Antalné ünnepi beszéde:

KEDVES EGYBEGYŰLTEK!

   Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a vasárnapon, akik úgy érezték, hogy itt a helyük e közösségben, és szükségét érezték annak, hogy lelküket megmelegítsék az adventi gyertyák lángjánál.

   A gyertya azonban nem csak melegít, hanem figyelmeztetően és kérdően lobog itt előttünk, figyelmezteti az ide térőket, már 5 hét sem maradt a nagy ünnepig, karácsonyig. És megkérdezi tőlünk, hogy mit is jelent számunkra a közeledő nagy ünnep.

   A kérdően lobogó gyertya, a szívünkben lobogó lelkiismeret kérdését, kérdéseit kell hogy feltegye, itt és most önmagunknak.

   A gyertya és lelkiismeretünk kérdése egyszerű, és emberi szavakkal megfogalmazva talán így hangzik:

   - Hogyan várjuk karácsonyt?

   - Mit várunk a karácsonytól?

   - Mit is jelent életünkben a karácsonyvárás fogalma?

Látszólag a válaszadás nem okozhat nehézséget, hiszen ki ne tudná, hogy hogyan várja az ünnepet.

   Mit várjon élete 20., 40., 50. karácsonyától. Szinte halljuk a válaszokat, gyermekek és fiatalok a csilingelő, - ajándékozó angyalt várják, a családanyák és családapák azt, hogy a hétköznapok és elszürkült vasárnapok után végre szeretetben, boldogságban együtt lehessen a család. Öregek és egyedül maradottak, pedig a rég nem látott unoka vagy gyermek betoppanásának csodáját remélik szívük mélyén.

   Ha megkérdezném, hogy mit és hogyan várunk karácsonytól, továbblépve a kérdés az lenne, minek az ünnepe karácsony?

   S ismét fülembe csengenek a valóságnak vagy a képzeletben erre a kérdésre megadott válaszok: az ajándékozás, hiszen Isten megajándékozta egykoron a világot, s az újszülöttet is ajándékokkal halmozták el. S az ajándékozásra való felkészülésben segítenek a csillogó-villogó áruházak kirakatai, termékei.

   Karácsony a család ünnepe, hangzik a másik válasz, hiszen Jézus születése egy csodálatos család megszületését is jelentette.

   S a család ünnepére otthonainkat megtisztítjuk, karácsonyfáinkat feldíszítjük, az ünnepi asztalt lehetőségeinkhez mérten minden jóval megterítjük, s szeretteinkkel töltjük az ünnepet.

   Karácsony a béke ünnepe, ez is jól ismert válasz, hiszen a gyermek jászolbölcsője körül az összegyűlt emberekből eltűnik az önzés, a gyűlölet, az erőszakosság.

   Nekünk is jól jön néhány ilyen békés nap, jól esik csendben, nyugodtan megpihenni szüleinkkel és gyermekeinkkel a karácsonyfa mellett.

   Íme tehát sikerült megadni a választ a feltett kérdésekre, tudjuk, hogy mit ünneplünk karácsonykor, tudjuk, hogy mit várjunk karácsonytól, és tudjuk, hogy miképpen kell készülődni, várakozni ahhoz, hogy ünneplésünk boldog, szép és tartalmas legyen.

   Mindezt azonban csak akkor mondhatjuk el, ha felületesen, felszínesen kezeljük a kérdést.

   Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek feltűnt, a felsorolt tartalmak nem képezik az ünnep lényegét.

   Természetesen a karácsony az ajándékozás ünnepe, a család ünnepe, a béke ünnepe, de mindez még nem tükrözi, a karácsonyi örömüzenet teljes valóságát, mondanivalóját.

   Ezért van arra szükségünk, hogy figyelmünket a Bibliai Keresztelő János szavai felé fordítsuk, hiszen János volt az, aki Jézus eljöveteléről, megszületéséről beszélt, ő volt az, aki a Jézus-várás, a készülődés útjait mutatta meg.

   Lukács Evangéliuma idézi Ézsaiás prófétát, s így mutatja be Jánost: "Kiáltó hangja szól a pusztában" Lehet, hogy zajos, lármás, zaklatott világunk elnyomja a kiáltást, a reklámok, a hirdetések lármái erősebben hatnak fülünkre.

   Én azonban hiszem, hogy a prófétai szó, üzenet nem a fülhöz, hanem a lélekhez szól.

   Hogyan kell hát készülni Jézus megszületésére János szerint? "Készítsétek el az Úr útját simává." Azt hiszem e néhány szóban János új képet ad a várakozás fogalma mellé, nem hasonlít a mindennapi életünkben várakozásnak nevezett élethelyzetünkhöz, hiszen nem ölbe tett kézzel szerinti várakozásról van szó.

   Nevezhetnénk Keresztelő János alapján az adventi időszakot aktív, cselekvő várakozásnak. A cselekvésre, az azonnali cselekvésre sürgetnek a sűrűn felbukkanó igék: "Készítsétek az Úrnak útját, tegyétek egyenessé ösvényeit, minden halmot hordjatok el, minden szakadékot töltsetek fel."

   Nincs lehetőség a megállásra, a megpihenésre, azonnal neki kell látni a munkának, és állandóan tenni kell. És mit kell tenni? Ha egy szóban kellene e kérdésre válaszolni, azt mondanám talán, hogy rendet. Az út előkészítése, egyenessé tétele, a szakadékok feltöltése, a halmok elhordása, mind-mind a rend érzését sugallják.

   Akárcsak mi tesszük, mikor Karácsony táján lakásainkban tisztaságot, rendet teremtünk. S ugyanúgy, ahogy mi is szeretjük, ha lakásunk legmélyebb, legrejtettebb, láthatatlan zugában is tisztaság, rend van, ugyanúgy János szavai is a teljességre, a tökéletességre szólítanak, hiszen minden szakadékot fel kell tölteni, minden halmot el kell hordani. De itt nem a lakásunk, a környezetünk elrendezéséről, megtisztításáról van szó, hanem másról, a lelkünkről.

   Jézus lelkünk felé vezető útját kell elkészíteni, az ő ösvényeit kell egyenessé tenni, minden útjában lévő akadályt, szakadékot, hegyet, halmot el kell távolítani útjából.

Mindent, azonnal, tökéletesen. Ezek azok az irányok, melyek felé János szavai terelnek minket.

   Milyen szépen fogalmazza meg a próféta örök mondanivalóját: "Készítsétek el az Úr útját simává".

   Képzeletünkben megelevenednek a képek, látjuk önmagunkat, amint szorgalmas hangyánként, megállás nélkül, szüntelenül megyünk, dolgozunk, tesszük azért, hogy a felénk vezető út járható, egyenes, akadálymentes legyen.

   De a szép szavak, a költői megfogalmazás sokszor félreérthető, szépen cseng a fülnek, a szívnek, de homályban hagyja az értelmet, buzdít, de bizonytalanságot hoz.

János szavai hallatán készek vagyunk ugrani és cselekedni, de nem vagyunk biztosak abban, hogy miként kezdjünk hozzá.

   Mennyire megváltozott a világ, az elmúlt 2000 esztendő alatt, s mégis az emberi gondolkodás, érzésvilág hasonló maradt.

   Ma sem érez mást a szív, mint amit 2000 évvel ezelőtt érzett, s ma sem dobog másként. Mi is nyugodtan felsorakozhatunk a Keresztelő Jánost hallgató sokaság mögé, hiszen őket is fellelkesítették János szavai, őket is bizonytalanság kerítette hatalmába. Velük együtt mi is kérdezzük: "Akkor hát mit tegyünk?" Hogyan készítsük el Jézus útját, miképpen tegyük egyenessé ösvényeit? Hogyan töltsük fel a szakadékokat, hogyan hordjuk el a halmokat, hogyan tegyük a göröngyös utat simává?

   Szerkezeti szempontból hasonlóságot fedezek fel e jánosi történet és Jézus néhány példázata között. Jézus is elmondja a példázatot, majd az értetlenkedő tanítványoknak lefordítja a mindennapok világának nyelvére.

   Így tesz János is: Megmagyarázza az őt kérdezőknek szavainak konkrét jelentését.

Félreérthetetlenül fogalmazza meg felhívását, a lehető legkézzelfoghatóbb példákkal, olyan helyzetekkel, melyek mindennap jelen voltak az akkori ember életében, és jelen vannak a mi életünkben is.

   A mellettünk élő testvérünk szenvedésére, nélkülözésére hívja fel figyelmünket, arra kér minket, hogy ne menjünk el lehunyt szemmel mellette, hanem lehetőségünk szerint segítsünk rajta. E magatartás alapja pedig a nagy jézusi parancs, az örökérvényű karácsonyi üzenet, tartalom: a szeretet, a cselekvő szeretet.

KEDVES ÜNNEPLŐK!

   Vajon mi az a titok, amely a téli napforduló táján, a hívőt és nem hívőt egyaránt magával ragad, mi az, aminek hatása alól senki sem tudja, s valljuk be, nem is akarja kivonni magát.

   A szeretet. A szeretet a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem.

   Amikor a szeretet cselekszik bennünk, akkor elindul valami láthatatlan erő, ami előbb-utóbb szeretet formájában tér vissza hozzánk. A gyűlölet pedig egyebet sem terem, csak gyűlöletet.

Gyűlölettel nem lehet békességet csinálni, s békesség nélkül nincs fejlődés, nincs élet, nincs semmi. A szeretet, az igazi szeretet ne hiányozzon belőlünk. A valódi szeretet nem a hibát keresi, egymásban nem ellenfelet lát, nem civódásra ösztökél, hanem együttműködésre. S ez nem gyöngeséget jelent, hanem erőt.

   Legyen egyetlenegy nap ezen a Földön, egyetlenegy este legalább, amikor minden gyermek örvend és mosolyog, amikor minden gyermek elfelejti a felnőttek csúnya játékait. A gyermekek a jövendőt hordozzák magukkal, a jövendőt, mely egyetlen értelme még ennek a világnak. És legyen békesség, mert a békesség a legszebb dolog a világon. Békesség az Isten. A békesség az emberi élet legszebb tulajdonsága. Föl kell építeni a békességet ezen a világon. És békességet építeni, csak jó indulatból lehet. Addig nem lesz békesség ezen a Földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik. Addig nincs igazság, boldogság, megelégedés, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgató ereje nem a szeretet. Mert a szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, mely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazsággá az igazságtalanságot, békességé a háborúságot, és szabadsággá a rabságot.

   Ha a megértés útját választjuk, ami helyes és jó, akkor a mennyország békessége van bennünk, s mindegy mi történik, ezt a belső békességet nem veheti el tőlünk senki.

KEDVES VENDÉGEINK!

   Gondolataim elhangzása után felcsendülő ének, de az egész este átszellemült hangulata kísérje Önöket az év hátralévő napjaiban. Kívánok Önöknek szeretteik körében eltöltendő áldott Karácsonyt és valamennyi, álmukat beteljesítő, egészséget hozó, békés, boldog Új esztendőt, amelynek záloga a szeretet, mert ahogyan Szent Pál a Szeretet Himnuszában írja:

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély,

Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,

Nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel,

Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

S a szeretet nem szűnik meg soha.

Így legyen!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Fotók a Gallériában!!