Mislovics Andrea beszéde:

   „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

   Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.

   Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.”

TISZTELT ÜNNEPLŐK! KEDVES HAJDÚDOROGIAK!

   Minden ember, család vagy közösség életében valamilyen formában szerepet kapnak az ünnepek, amelyeket ki-ki a maga módján szerényebben, vagy nagyobb ünnepélyességgel, de másként él meg, mint az egyszerű hétköznapokat. Az ünnep különleges időszak – vallásetimológiai jelentése is szent idő, amelyhez megszentelő szertartások, ünnepi szokások tartoznak.

KEDVES JELENLÉVŐK!

    Hajdúdorog Város Önkormányzata nevében nagy szeretettel köszöntöm Önöket a zöldellő fényű adventi koszorúnál.

   Márai Sándor mélyreható gondolatai után szólítom Oláh Istvánné nyugalmazott tanárnőt, aki sok-sok éves pedagógusi munkája során megismerkedett Hajdúdorog lakosságával, tanította gyermekeinket a kötelező tananyagon túl a szépre és a jóra. Elsők között hozta el tanulóit a Helytörténeti Gyűjtemény épületébe, hogy a múzeumi egység karácsonyfája ne maradjon sokáig öltözék nélkül. Már akkor is közösen készültünk a karácsonyra. A diákokat beavatta a mézessüti, az adventi naptár, az adventi koszorú, a karácsonyi díszek készítésének rejtelmébe, mindenkinek megtanított egy szép karácsonyi versikét vagy egy kóringyáló rigmust; elmagyarázta a várakozás fontosságát, az ünnepre való testi-lelki felkészülés jelentőségét. 

   Több alapítvány és egyesület aktív tagjaként mindig figyelemmel kísérte Hajdúdorog sorsát, tett és tesz a város fejlődéséért. Tisztelettel felkérem, hogy meséljen az ünnep jelentőségéről, mondja el a négy gyertya történetét.

   Egyben megkérem, hogy köszöntőjének végén gyújtsa meg az adventi koszorú harmadik szál gyertyáját! Közben felcsendül a Görög Katolikus Oktatási Központ Középiskolájának Énekkara előadásában a Csendes éj című  karácsonyi ének.

Bod Péter egyházi és történetíró a 18. század közepén így határozta meg az advent fogalmát:
"Így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó itéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján."

KEDVES ÜNNEPLŐK!

   A Görög Katolikus Oktatási Központ Középiskolájának Énekkara 1994-ben alakult meg énekelni szerető diákokból és később néhány tanár is kedvet érzett a kórusi énekléshez. A kórus már majdnem minden magyar görög katolikus templomban énekelt. Határon túl is járták már: 1998-ban Mainzban, 2000-ben Rómában a Szentatya előtt énekelhettek, 2003-ban pedig Berlinben léptek fel.

Legutóbb Budapesten énekeltek a Városmisszión a Szent István Bazilikában. A kórus vezetője az alakulástól kezdve: Kovácsné Csinószki Mária.

   Szeretettel konferálom be a Görög Katolikus Oktatási Központ Középiskolájának Énekkarát.

A következő műsorszámokat hallhatják előadásukban:

-         Mindez világ örvendezzen…

-         Krisztus Urunknak…

-         Nékünk ez napon…Az 1635-ös Eperjesi Graduálból

-         Petrasevits Nicefor: Örömhír árad…

-         Demény Dezső: Adeste fideles

-         Handel: Örvendj világ

és zárásként Allelúját zengj az Úrnak. Ünnepi műsorukat kérem fogadják nagy szeretettel. Vezényel Kovácsné Csinószki Mária karvezető.

Karácsony, béke, szeretet,
Beszéltek róla emberek,
Várjátok, vágyó álmotok
S nincs itthon soha nálatok.
Elillant drága képzelet:
Gyermekkorodból jön veled
Aranydiós szent mesefa,
Anyád terített asztala.
Karácsony, béke, Betlehem?
Elég a gyertya hirtelen.
Elég a karcsú mesefán
S mi marad holnap ezután?
Marad a gond, bűn gyűlölet,
Pedig higyjétek emberek,
Ez az egyetlen értelem,
Amelynek titka végtelen.
Ez az egyetlen igaz út,
Melyen mindenki haza jut,
Mely földre hozza az Eget:
A Szeretet, a Szeretet.

TISZTELT VENDÉGEK!

   Ezzel a verssel kívánok Önöknek örömteli, tartalmas felkészülést karácsonyra. Az ünnepre való készülődés jegyében mi is meglepetéssel vártuk Önöket. Bizonyára tudják, hogy őseink a mézeskalács készítés tudományát még az Etelközből hozták magukkal. Tápláló, egészséges és tartós élelmiszer volt ez a sütemény. Manapság a háztartásokban leginkább karácsonykor sütnek mézeskalácsot. A hagyományokat felelevenítve, az ünnep bensőséges hangulatát fokozva, illatos mézes süteménnyel szeretnénk Önöknek, kedves jelenlévőknek kedveskedni. Hajdúdorogi angyalkák leptek meg bennünket ezzel a finomsággal.

   Az Önkormányzat nevében szeretettel hívom Önöket december 23-án 18 óra 30 percre, a negyedik szál gyertya ünnepélyes meggyújtására, ide a Vasvári Pál térre.

   Köszönöm megtisztelő figyelmüket, jelenlétüket! Jó étvágyat kívánok!

A négy gyertya.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek, Azt mondta az első ÉN VAGYOK A BEKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni’ Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta: EN VAGYOK A HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem! A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám! Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi         történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával újra életre keltette a többit. Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!

Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját!!!

Az eseményről készült fotók a Galériában találhatók!

Oláh Istvánné beszéde:

Tisztelt Ünnepváró Közösség! Polgármester Úr!

Kedves Gyerekek!

 Nagy szeretettel, őszinte barátsággal köszöntöm a megjelenteket. Örömmel tölt el, hogy a karácsony szent ünnepének gondolataival kopogtathatok be szívetek ajtaján, és meggyújthatom a 3. gyertyát ezen a csodálatos koszorún.

Közeledik a karácsony. Jézus születését ünnepeljük. Mennyi öröm és szépség van benne!

Egyetlen ünnep sem sugároz annyi melegséget, mint ez. Mintha megállna az élet néhány napra, elcsitul a harag, és a szeretet uralkodik.

Ünnepelünk. Ez hozzátartozik az ember életéhez. Az ünnepnapok oldják fel a hétköznapok egyhangúságát. Megállást, megpihenést jelentenek, engedik az elgondolkodást, eltöprengést. Ilyenkor többet tudunk törődni önmagunkkal, a családunkkal, szeretteinkkel.

Ez az ünnep mindenkit megérint, mindenki számára rejt üzenetet, valamiképpen szíven találja az embert. Elmúlt gyermekkori emlékek képe gyullad fel valahol a lelkek mélyén, a tündöklő fények csodálata, a fenyőillatú szobák meghittsége és családias békéje ejt rabul mindnyájunkat. Úgy érzem, hogy ebben az ünnepben rejtőzik a vágy egy olyan élet után, amely teljesen a sajátunk, egészen a miénk, hiánytalanul boldog, sérületlenül békés és nyugodt.

Ez a vágy belevilágít életünk rejtelmeibe, mint betlehemi csillag a vak éj szakába, megsejteti velünk, hogy a rohanáson túl van még titka és tartalma az emberi életnek.

Mélyedjünk el az ünnepek tartalmában!

Karácsony az ajándékozó szeretetnek az ünnepe. Minden ajándék hálára ösztönöz, és viszonzásra késztet. Ilyenkor sokan esnek abba a hibába, hogy túlköltekeznek. Drága ajándékokat vesznek, vagy szeretetük jeléül, vagy éppen az elmulasztott szeretet pótlására. Ne próbáljuk pótolni az érzelmi adósságokat, az elmaradt mosolyokat, az elmulasztott együttléteket!

Mit kívánhatunk egymásnak e lázas ünnepi előkészületben?

Békés karácsonyt!

Világunkat a hazátlanság és száműzetés szenvedése, a nemzetiségi és faji ellentétek fellángolása, az anyagi nehézségek elhatalmasodása jellemzi. Át kell éreznünk a nagy felelősséget. A kihívás tág teret biztosít segítőkészségünk számára. Csak akkor lehetünk hiteles módon keresztények, jó emberek, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk a szegénység enyhítésére, a számkivetettek pártfogására, az elesettek, rászorulók megsegítésére. A karácsonyi öröm és lelkesedés adjon lendületet, hogy gondozzuk a ránk bízott testvéreinket.

Boldog karácsonyt!

Akkor lesz boldog ünnepünk, ha békét, szeretetet sugárzunk környezetünkben. Soha nem feledhetjük:

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,

Áldott karácsonyt!

Egyházunk Jézust követi akkor, amikor bőkezűen osztogatja az Úr áldását. Megáldja a vizet, a barkát, a húsvéti eledeleket, a búzát, a gyümölcsöket, szentképeket, a szentmisén jelenlévőket és még sok mindent.

Sokan emlékezünk még Palatitz Jenő atyára, aki nyugdíjasként Nyíregyházán élt, és 6. emeleti lakásából kitekintve nézte a járókelőket. S onnan, fentről, a magasból megáldotta őket. Keresztet rajzolt azokra az öregekre, akik már a közeli boltba is nehezen tudtak eljutni, a téren játszadozó gyerekekre, a szerelmesekre, akik az utcán sétáltak. Hasonló áldásban legyen részetek utaitokon.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Engedtessék meg nekem, hogy valamennyiőnk nevében elismerésemet, őszinte nagyrabecsülésemet fejezzem ki mindazoknak, akik oly sokat fáradoznak azért, hogy mi ilyen gondtalanul, méltósággal ünnepelhetünk.

Köszönet azoknak, akik összegyűjtötték, feldolgozták, életre keltették a kis városkánkban élő kincseket, hagyományokat. Őrizzük, ápoljuk valamennyien településünk színes, gazdag, főleg vallásos tárgyú hagyományait, melyet már megismerhetett az egész ország, immár az egész világ.

A karácsony melegét, békességes hangulatát és áldását kívánom az ünnepekre.

Hozzon az új esztendő derűt, sok örömet, harmóniát, alkotó erőt, sikereket, szerető családokat, igaz barátokat, jó munkatársakat!

Oláh Istvánné által felolvasott mese: