A napokban érkezett a Tényforrás szerkesztőségébe az alábbi vers, amelyet egy hazájáért aggódó hajdúdorogi édesanya írt.

Az ország komoly változások előtt áll ezt mindannyian érezzük pártállástól függetlenül, ezért sem meglepő, ha az emberek érzelmeiket versbe öntik.

 Születet e pár sor Istenadta szüleinkért és kik ránk hagyták-e Hont, Őseinkért!

Angyalok Hazája

Egyszer már lelkesen megírta valaki

A Hazát nem szabad, nem lehet eladni.

Ha a Haza mégis eladó,

Hát ne szülessen benne több halandó!

Mert a Haza a lélekkel Szent kötelék,

Minden Nemzetnek az Égben kötteték

Nem véletlen ki hova születik.

Szívében egy Hon neve vésetik.

Angyalokkal érkeznek haza.

Rájuk bíztatik Isten, Család. Haza.

Fénnyel jönnek a fényből,

Mert születtek ők Isteni lényből.

Ember a nevük már régről.

Isten törvénye ez az Égből.

Akik nem Angyalokkal érkeznek

Nem is tagjai e Nemzetnek.

Rablók, tolvajok ők a javából.

Űzessenek ki minden Hazából!

Legyenek ők bármely Nemzet korcs fia,

Tudják róluk, hogy az ördög fattyai.

Mindenáron pénz kel nekik hatalom.

Pedig halált markol a sok vadbarom.

Lennének ők is fényből, lélekből, Emberi életből.

Övék is lenne Isten Országa a Mennyekből.

Mi halandó kisemberek kik születtünk lélekből,

Nem adjuk fel, pedig elegünk van az Életből.

A lelkünk szelíd, szomorú és csordultig már.

Szívünk viszont Hazafi, hős, forradalmár.

Tudjuk e Haza a mi örökségünk régről.

Kitakarítjuk őket a Hazánkból, hévből.

Pusztuljon el minden ördögfattya

Magyar Nép csakis Tied e Haza!!

Kitka