Mislovics Andrea felkonferáló beszéde:

TISZTELT ÜNNEPLŐK! KEDVES HAJDÚDOROGIAK!

   Az év egyik legjelesebb ünnepét, a karácsonyi napokat igazából otthonunkban, családi körben és a templomban éljük át. Ezért mi karácsony előtti élménnyel szeretnénk megajándékozni a lakosságot. Adventre szerveztük programjainkat.

   Az Adventnek is van titka. Szépsége és üzenete. Az ember ekkor készül fel a nagy ünnepre. Állandóan töri a fejét, titokban vajon milyen ajándékokat állítson össze vagy vásároljon gyermekeinek, szüleinek, társának, barátjának. Mi az, amivel kellemes meglepetést okozhat. Miképp tudná kifejezni szeretetét. Hogyan tudna felkészülni úgy, hogy a karácsonyi gyertya csakis békességet sugárzó arcokra vetne fényt. A karácsonyfa csillogása pedig minden lelket átmelegítene. Ilyen tájt - adventkor - az ember vágyik a szépre, a bensőséges meleg hangulatot idéző környezetre.

   A kalendáris népszokások legfontosabb időszaka a karácsony és az év vége, illetve tágabb összefüggésben a téli ünnepkör. A karácsonyi ünneplés az évek során változik. A karácsonyfa, az ünnepi istentisztelet, és a kicsi és nagy létszámú család által körülült, szépen megterített, finom ételekkel gazdagon telerakott karácsonyi asztal mellett a nagymamák és nagypapák fejében ilyenkor még fel-felvillan a régi világ karácsonya. Még mesélni tudnának, és talán mesélnek is az utcákat róvó kóringyálókról, a csillagosok messze hangzó énekéről, a meleg szobában zajló betlehemesek játékáról.

   A karácsony misztériuma és a régi hagyományok felelevenítése késztették cselekvésre azokat a gyerekeket, akik előadásában most csillagjátékot és betlehemezést láthatunk. Papp György, a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskola népzeneoktatója ismertette és szeretette meg a diákokkal a karácsonyi hagyományokat, és tanította be a két játékot.

   Szeretettel konferálom be a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskola zenetagozatos tanulóit: Borsó Sárát, Kalapos Anitát, Kiss Gergőt, Kozák Zsombort, Nagy Gabriellát, Orosz Istvánt, Orosz Zsuzsát, Pálfi Reginát és Rácz Adélt.

 KEDVES JELENLÉVŐK!

   Mindenapjaink élettere és cselekedetei, még ha nem is vesszük észre a múlt emlékeire épülnek. Számos kérdés vetődhet fel bennünk múltunk szélesebb körű megismerésével és szellemi, tárgyi javaink közkinccsé tételével kapcsolatban.

   Megítélésem szerint múltunk embert éltető és nemesítő elemeit át kell adni gyermekeinknek. A ma este főszereplője tanítómesterként tudatosan vállalta és vállalja a hagyomány megismerését és átadását. Galamb Györgyné munkásságának nemes üzenete a következő: "Mesterek [a könyvek], akik minket bot és fenyíték nélkül, kemény szavak és harag nélkül, ruha- és pénzadományok nélkül tanítanak. Ha közeledsz hozzájuk, nem alszanak: ha kérdezed őket, semmit nem hallgatnak el, ha félreérted őket, nem duzzognak, ha tudatlan vagy, nem nevetnek ki. [...] Azért mindenkinek, aki magát az igazság, boldogság, bölcsesség, tudomány és a hit buzgó követőjének vallja, szükségképpen szeretnie kell a könyveket."

   Egyre többet beszélünk és hallunk arról, hogy mennyire keveset olvasnak a gyerekek, és sajnos a felnőttek is. Minden időt elvesz az elektronikus média, amelynek a jó tulajdonságai mellett számos rossz is akad, hiszen válogatás nélkül zúdítja ránk az információkat.

   Pedig bö1csességeket a könyvekbő1 tudnánk tanulni, olyan jó kézbe venni egy új könyvet és megszagolni, aminek semmivel sem pótolható illata van.

   Adélka néni sok-sok éve áll a Mészáros Károly Városi Könyvtár szolgálatában, segíti az olvasók tájékozódását, szakdolgozatokhoz nyújt segítséget. Elkötelezettségének, hivatástudatának és mélységes szorgalmának köszönhető a több mint 40.000 kötetből álló könyvtár, a több száz helytörténeti dokumentum, a Hajdúdorogi Füzetek című kiadványok megjelenése, gyermek és felnőtt könyvtári foglalkozások és időszaki kiállítások rendezése. Együttműködve a Honismereti és Városvédő Egyesülettel a könyvtár feladatá­nak tekinti a településről szóló dokumentumok gyűjtését, feltárását és ismertetését.

   Galamb Györgyné életpályája bizonyíték arra, hogy hogyan kell teljes, tiszta szívvel élni. Ő az, aki megfogalmazta Hajdúdorog minden kis rezdülését, minden kapcsolódó hangulatot megragadott, színt, érzést, emlékfoszlányt felszínre hozott. Ez egy nagy színes gombolyag, tele tettekkel, eredményekkel. Felvetődik egy-egy szál, mely messze, hosszú, belső meséken át vezet. Emlékekhez, melyek sokunkban bizonyára benne élnek, ha meghallják ezt a nevet: Galamb Györgyné, Adélka néni.

   KEDVES KÖZÖSSÉG!

   Tisztelettel felkérem Galamb Györgynét, a Mészáros Károly Városi Könyvtár igazgató asszonyát, hogy gondolataival adja át az ő karácsonyi ajándékát, s kérem, köszöntőjének végén gyújtsa meg az adventi koszorú ötödik szál gyertyáját! A gyertyagyújtás alatt felcsendül Dani Evelin, a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskola zenetagozatos tanulójának bársonyos hangján a Betlehem kis falucskában kezdetű karácsonyi ének.

GYERTYAGYÚJTÁS ALATT SZÓL: Dani Evelin: Betlehem kis falucskában

KEDVES ÜNNEPLŐK!

   Évezredek kulturális emléke őrződött meg a hajdúsági néphagyományban. Napjaink karácsonyának múló emlékei ezek, a karácsony ünnepe új tartalmat kapott az elmúlt évtizedekben, a régi hagyományaink felelevenítésével művelődéstörténetünk fontos emlékeit idézzük fel.

   Hajdúdorog kultúrtörténeti szempontból országszerte híres értékeket hozott létre.

   A város igen gazdag népszokásokkal, hagyományokkal rendelkezik, amelynek jelentős része a mai napig él: Krisztus-katonák rituális cselekménysora, pászkakészítés - ünnepélyes pászkaszentelés, szentsír-állítás, pünkösdi királyválasztás, adventi koszorú állítása, karácsonyvárás, betlehemezés, csillagozás, kecskézés, kóringyálás, Szállást keres a Szent Család. A karácsonyi asztal mindenki számára fogalom. Nem csupán étkezési hely, hanem rítusok, babonák, varázsló eljárások és vallásos meggyőződésű cselekedetek színtere is. A körülötte zajló események a család gazdagságát, egészségét, a föld és az állatok termékenységét, hasznát kívánta előidézni.

      A kecskemaszkos dramatikus játékot Hajdú-Biharban a legutóbbi évekig Hajdúdorogon mutatták be. A kecskemaszkos játék szereplői felnőtt férfiak. A csoport 7 főből áll. A játékban egy szereplő a kecskét alakítja. Juhászbundával borítják be. A játékos előre hajolva maga előtt egy fából faragott, nyélre erősített kecskefejet tart. A pásztorok bundát öltenek magukra, prémsapkát tesznek a fejükre, s szakállt, bajuszt ragasztanak. Karácsony vigíliakor, az esti órákban térnek be a rokonokhoz, ismerősökhöz, barátokhoz. Vallásos énekeket énekelnek, de a fő attrakció a kecske játéka.

   Szereposztás: Domokos János, Nagy András, Oláh László, Papp György, Szabados István, Szilágyi János – pásztorok; Görögh László – gazda; Szilágyi Jánosné – gazdasszony; Kalapos Anita, Rácz Adél – lányok; a kecske szerepét pedig Orosz István játssza el. A kecskemaszkos dramatikus játékot betanította Papp György művészeti vezető. Kedves Közönség! Kérem, jöjjenek közelebb, hogy mindent jól lássanak és halljanak. Kérem, fogadják őket nagy szeretettel.

KEDVES JELENLÉVŐK!

   "Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést! Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot. " Amikor az a hamis kisebbrendűségi érzés vesz erőt rajtunk, mely szerint a magyar, kis nép, kis nyelv, gazdasági, társadalmi, kulturális szempontból a magyar nemzet elmaradott, történelme során örök vesztes, társtalan, sőt bűnös, akkor jussanak eszünkbe Győrffy István szavai.

   A magyar néprajzkutatók, tárgyalkotó népművészek, népzenészek, néptáncosok, népdalénekesek, néprajzi fotósok, filmesek társadalmi mozgalmának eredményeként a néphagyomány nemzeti kulturális örökségünk részévé vált.

   Győrffy István néprajzprofesszor gondolataival erősítem Önökben azt az érzést, hogy találkozzunk kell december 21-én is, 18 óra 30 perckor, az utolsó szál gyertya ünnepélyes meggyújtásán, itt a Vasvári Pál téren.

   Kérem, ne felejtsék el megkóstolni a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskola munkatársai által készített mákos és diós bejglit és a finom, meleg teát. A karácsonyi terített asztal már várja Önöket. Jó étvágyat kívánok!

   Köszönöm megtisztelő figyelmüket, jelenlétüket!

Galamb Györgyné beszéde:

Minden este fényruhát öltenek a város házai,
Díszesen csillognak, - villognak az Advent koszorúi.
Az adventi fények barátságot, békességet hoznak,

Mindazt a szépet és jót, amire olyan régtől fogva vágyunk.
Erről szól, az életünkben minden kívánságunk, álmunk.
Szeretetteljes és békét hozó boldog jövőt kérve,
Istenünktől, aki hódolattal teljes Égi Atyánk.
Aki Felséges és üdvös áldását adja mindig mireánk.

Tisztelt Nagymamák és Nagyapák, Anyák, és Apák, Lányok és Fiúk!

Ma, amikor az adventi koszorú ötödik szál gyertyáját gyújtom meg, engedjék meg, engedjétek meg, hogy a karácsony közeledte alkalmából néhány gondolatban én is hozzájáruljak az ünnepi hangulat fokozásához.

Számunkra a világtörténelem legnagyobb eseménye, hogy Isten emberként lejött hozzánk a földre. Az emberiség, ameddig a történelmi emlékezet vissza tud nyúlni, mindig vágyakozott az Istennel való találkozásra. Ezért alakultak ki a különböző vallások, rítusok. De ezekben mindig az ember akart valahogy fölfelé kapaszkodni.

Ádvent főképpen a katolikus, közösségek gyakorlatában is az egyházi év kezdete. Ennél azonban fontosabb ezen időszak várakozás, vágyakozás jellege, felkészülés a karácsonyra, a Messiás földi születésének méltó megünneplésére, az Úr érkezésére.

A héten december 8-án egyházi ünnepünk, „Szent Anna foganása, midőn a legszentebb Istenszülőt foganta" volt. Az ünnep tárgya Szűz Máriának ama kiváltsága, amely szerint a megváltás tényét Isten vele szemben már fogantatásának kezdő pillanatában oly módon érvényesítette, hogy őt az eredeti bűn egyáltalán nem érhette. Így lett valóban "malaszttal teljes".

„Asszonyunk Máriának foganata”. Ez az ünnep nem Mária szűzi anyaságáról emlékezik meg, mint sokan hiszik. Az elnevezés arra utal, hogy Mária már Anna méhében való fogantatásától mentes volt az egész emberiséget terhelő eredendő bűntől.

Az Ószövetségben a próféták jövendöléseiben tűnik fel a gondolat: Isten meg fog látogatni minket. Ennek beteljesedése kezdődik meg akkor, amikor Gábor angyal megjelenik Máriánál:

„Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította:

 "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál."

E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez? Az angyal ezt mondta neki:

"Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.

 Mária megkérdezte az angyalt:

"Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?"

Az angyal ezt válaszolta és mondta neki:

 "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, de Istennél semmi sem lehetetlen.

Mária így válaszolt:

"Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint."

Erre az angyal eltávozott.

Máriában Isten előkészíti az üdvösség művét. Tiszta teremtményt alkot, akiben méltó hajlékot, alkalmas édesanyát kap a világba érkező Istenfia. De Isten mindenben másként viselkedik, mint azt várták. Nem gazdag pompában, ereje teljében jön el, hanem az emberi gondoskodásra rászorulva, szegényen, szerényen, szinte észrevétlen alászáll közénk. Mária is megérzi ezt a helyzetet, átéli a maga kicsinységét, de mégis igent mond. Nem fél a környezetétől, elfogadja az utat, amit Isten számára kijelölt.

Ezzel indul Mária igazi adventje. Várakozás az Úr jövetelére – várakozás egy benne titokzatos módon megfogant gyermek születésére. Még minden homályos: hogyan is lesz ez? Mit szól József, hogy lehet a benne mocorgó élet a Magasságbeli Fia? De várakozásában állhatatos, ragaszkodik az igenhez, amit egyszer kimondott. Nem magyarázza, nem keres indokokat, nem fut meg előle, hogy az akkor jó volt, most már viszont más időket élünk. Szíve mélyén kincsként őrzi azt.

Ez Mária adventje. Az igen örömében és bizonytalanságában eltöltött kilenc hónap.

Minden ember eredendően lelkében hordja őt. Ő a gyermekrajzok, különösképpen a kislányrajzok tulipán-koronás királynő alakja, gyermekrajzokon a haja igen sokszor a földig ér, karja az anyai oltalom megidézője. Talán az sem véletlen, hogy keresztény hitünk Úrasszonya gyermekeknek, leggyakrabban lánygyermeknek jelenik meg – /Lourdes, Fatima./

Mária fogantatása egészen csendes, észrevétlen kezdete a megváltás megvalósulásának. Isten előkészíti művét. Advent időszakában a készület idején Istenre tekintünk, aki csendesen készíti elő művét. Advent sokszor csendes készülődése igazi örömet a karácsony örömét készíti elő szívünkben.

A hívő ember úgy készíti föl testét a Megváltóval találkozásra, hogy megtartóztatja magát az ételtől és az italtól. Ádventben ez hetente két napra volt jellemző (szerda, és péntek). Amikor valaki az étkezéstől, tartózkodik, vagy kevesebbet eszik, akkor azt mindig valamilyen nagydolog érdekében, avagy valamilyen” nagy valaki” (Isten) kegyeinek elnyeréséért teszi. A böjt önuralmat követel, erőfeszítést. Ez az áldozat „ajándék” lehet Istennek, esetleg vezeklés az elkövetett bűnökért. Jelenlegi egyházi gyakorlatban a böjt nem az étkezés hiányát, hanem csak korlátozását jelenti. Régi szokás szerint szombatonként egyáltalán nem ettek húst karácsonyig. 

Az egyik legelterjedtebb adventi szokás az ádventi koszorú készítése. Ezen időszak kezdete és hossza nem egységes, három héttől-hat hétig terjed. Mit is üzen számunkra az elkészített, felállított koszorú?  A hagyományt valószínűleg – a római liturgiától eltérő – gallikán szertartásrend honosította meg a 4. században. Az 5. században az adventi időszak karácsony elé került

Üzenete jelképes:

 Az adventi koszorú kerek, mert Isten kezdet és vég nélküliségét példázza, és hogy a körnek nincs kezdete és nincs vége, - úgy Isten szeretetének sincs kezdete se vége.

Az anyaga, természetesen valamilyen örökzöld. Az örökzöld jelképezi az Istenbe vetett örök reménységet, a megújulást, és az élet reménységét. 

A gyertyák az Istentől jövő fényt példázzák. Krisztus testet öltése által, a sötétség eloszlott, eljött a világosság.

A gyertya lángja szimbólum: Krisztus a világ világossága eljött ebbe a sötét világba, világosságot, reménységet, életet hozott. Mi magunk is arra hivattattunk, hogy világítsunk, hogy Krisztus fényét sugározzák, visszaverjük a sorra meggyújtott gyertyák fényét, segítsük a fény terjedését, a homály eloszlatását, a sötétség kiszorítását.

Mi görög katolikusok hat héten keresztül gyújtunk gyertyát, – jelezve a fény érkezésének, Jézus születésének a közeledtét, karácsony ünnepén. Ez a nap az év egyik legnagyobb ünnepe, amely hosszú századok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben:

Jézus születésének a napját! Legyen ez a karácsony mindenki számára örömteli Ki szeret, és kit szeretnek szegény az nem lehet Szeretteidre gondolj, s töltsd boldogan az igaz ünnepet. Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot, ajándékot, szeretetet, áldott boldog ünnepet: kívánok mindenkinek.