"A magyarországi ügynökügyek beárnyékolják az 1989-es békés átalakulás óta eltelt időszakot. A Google internetes kereső 465.000 alkalommal fedezte fel az „ügynök” kifejezést a világhálón. Ebben a széles körben Arthur Miller kiváló darabja, Az ügynök halála természetesen éppen úgy előfordulhat, mint a különféle kereskedelmi ügynökök tevékenységével kapcsolatos reklámok, hírek. A keresés szűkítése „egyházi ügynökre” még mindig 117.000 találatot eredményez. További szűkítési lehetőségként a „katolikus ügynök” 73.400 alkalommal, a „püspök ügynök” pedig 40.800 esetben fordul elő az interneten. Mindenképpen megállapítható, hogy a téma iránt óriási az érdeklődés. Már csak azért is, mert sajnálatos módon nem sikerült tisztességesen lezárnunk népi demokratikus közelmúltunkat. Jó magyar szokás szerint csak maszatolgatunk az elmúlt kommunista, szocialista diktatúra örökségét illetően. Bár az ok, okozat rejtve marad előttünk, mégis tény, hogy az elmúlt 18 évben ciklikusan kerültek napvilágra újabb és újabb ügynökök nevei, tettei. Néhány napig aztán a média kivételes érdeklődését élvezték az előkerülő esetek, többnyire kizárólag a bulvársajtó színvonalán.

Természetesen az érintetteket leszámítva kényelmesebb az ügynökökről diskurzust folytatni, mintsem hogy olyan kényes kérdések esetleg valakinek eszébe jussanak: hogyan olvadt el az állami, népi vagyon a szükségesnek kikiáltott privatizációban; hová lettek azok az egykori állambiztonsági tisztek, akik mai politikai, gazdasági szövetségeseink és partnereink ellen, vagy éppen saját honfitársaik ellen folytattak hírszerző és elhárító tevékenységet; hova lett az egykori túlméretezett állambiztonság vagyona, a T-lakások, a technika, az autók és legfőképpen az információk. Akár csak részben is, akár választott képviselői útján kapott-e hiteles és hihető választ mindezekre a kérdésekre a magyar társadalom? Nem!

Jóllehet még az elmúlt rendszer által ránk hagyott ügynökproblémát sem sikerült megnyugtatóan tisztáznunk, mégis néha kihasználják a lehetőséget, hogy általuk fontosabbnak tartott kérdésekről eltereljék a figyelmet. Ezért kerülnek időről-időre az ügynökök, különösképpen az egyházak ügynökei a rivaldafénybe. Az is igaz, hogy bármennyire keveset tudunk is az elmúlt diktatúra államvédelméről, állambiztonságról, az már most is tisztán látszik, hogy e szervek az egyházakkal kapcsolatban rendkívüli sikereket értek el. Újabban egyre több dokumentum kerül be az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába (ÁBTL), amelyek arról tanúskodnak, hogy az egyházak készségesen együttműködtek a Magyar Népköztársasággal. Mondhatnánk, hogy csak most, 18 évvel 1989 után jön igazából a „feketeleves”, mert a levéltárban az iratok végleg elveszítették minősített tartalmukat, a tudományos kutatás számára szabadon hozzáférhetőek.

Jelen tanulmányban is egy ilyen frissen levéltárba került ügy tanulságaival foglalkozunk. A „Nyíri” fedőnevű M-dosszié minősítését 1999-ben felülvizsgálták az Információs Hivatalban és 2069. február 15-ig fenntartották „szigorúan titkos” minősítését. Ezt a minősítést törölték 2007-ben a 2003. évi III. törvény 2. § (1) bekezdés alapján.

A „Nyíri” fedőnevű személy Keresztes Szilárd görög-katolikus püspök. Az ő sorsa, története – mint azt látni is fogjuk – természetesen egyedi, hiszen minden egyes ügy egyedi. Azonban egy szélesebb összefüggésben egyáltalán nem kivételes, ami vele történt, történik. A kommunista, szocialista egyházpolitika és az egyházakkal, elsődlegesen a katolikus egyházzal foglalkozó állambiztonsági gépezet a rendszer működése idején mindvégig ellenségként kezelte az egyházakat és tagjaikat. Illúzió lenne azt hinni, hogy valamiféle „kiegyezés” folytán bizalom alakult ki valaha is az egyháziak és az ateista állampártiak közt. Kölcsönösen fel és kihasználták egymást, együttműködtek, mintha céljaik hasonlóak lettek volna. Pedig a vallás, az egyházak visszaszorítása, ellenőrzése nem állhatott egyházi személy érdekében. Akkor hát mi volt ennek a különös összejátszásnak az alapja?"

A teljes cikk az alábbi linken olvasható!

http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/szabocsaba-nyiri.htm