Armageddon előtt

Niburu! Tömeged tudatomba feketedett,

s azóta érzelmi árapály sújt.

Energiapólusaim felcserélődtek,

nappal alszom, éjjel éledek,

vénám szünetjelekkel tarkítva lüktet.

Csakráim elgyengültek, tömődtek,

nem fogadják az Isteni áradást,

s időnként görcsbe ránt

egy megszorult látomás,

melyben kéjtől vonagló

múzsák fonódnak lényemre,

kik körmükkel hasítják

szívburkom miriádnyi szeletre.

Jövőképem holt-tengeri

tekercs titka.

Már nem kutatom

az értelmezhetetlent,

inkább felhintetem magamra

az utolsó kenetet, mielőtt testem

mikronnyi részekre szakad

s elnyel az időt megállító,

galaxist tömörítő anyag.

Budapest, 2011. március 28. 23 óra 15 perc.