Pénteken a motoros találkozón  fellépett az országszerte nagy népszerűségnek örvendő Kárpátia zenekar. De ne rohanjunk annyira előre!

Napközben folyamatosan érkeztek a rajongók városunkba, ki motorral, ki kocsival, de jöttek vonattal és busszal is. Egyik ismerősöm mesélte, a Debrecenből érkező buszon hangosan éltették a zenekart, és világgá kürtölték „Megyünk dorogra a Kárpátiára!”.

Koradélután íjászbemutató várta az érdeklődőket. Aki akarta kis is próbálhatta a honfoglaláskori magyar, török és mongol íjakat, amelyek az úgynevezett visszacsapó reflex kategóriába tartoznak. A török íj 180 km/sec kiindulási sebességgel bír, 300 méter a lőtávja, egy gyakorlott íjász 60-100 méterről egy embert eltalálhat vele tudhatták meg az érdeklődők

Volt egy érdekes madárlövő íj is, a flu-flu, amely 30 méteres magasságig hatékony.

A találkozóra folyamatosan érkeztek a motorosok, voltak, akik több száz km-es utat tettek meg. Napközben igénybe vették a Strandfürdő szolgáltatásait és sokan szálltak meg a Dollár panzióban is.

Az első fellépő zenekar a még csak fél éve együttzenélő hajdúnánási fiatalokból álló Back-ELIT volt, akik saját dalaikkal próbálták fokozni a hangulatot, ami dicséretes! 1-2 dalnak a szövege figyelemreméltó volt, de a zenei részre még sokat kell gyúrniuk a srácoknak, valamint el kellene hagyniuk a kántálásszerű énektémákat. Mindezeket sok-sok próbával lehet korrigálni!

A nánásiak után az AB/CD következett, akik a világhírű Ausztrál hard-rock együttesnek a AC/DC-nek a magyarországi tribute változata, közérthetőbben csak AC/DC számokat játszanak. Mikor a húrok közé csaptak a nagysátor környékén beszélgettem, és hirtelen nem tudtam eldönteni a Thunderstruck című szám cd-ről megy-e vagy a koncert kezdődött meg. Az utóbbi volt és mit mondjak megdöbbentő színvonalon adták vissza az AC/DC feelinget. Ezt már csak azért is kimerem jelenteni, mivel 1991-ben volt alkalmam a Népstadionban jelen lenni koncertjükön. Akkor ott a Hell’s Bells című szám előtt a színpad tetejéről egy hatalmas harangot eresztettek le és kongásával vezették be a számot. Egyébként egykori zenekarommal a Sweet Childree-nel számtalanszor játszottuk ezt a nótát, amely számomra azóta egyet jelent az AC/DC-vel. Nos, itt nem volt harang, de hibátlanul nyomták el a számot, mintahogyan a többi jól ismert AC/DC szerzeményt is. A zenekar tagjai adtak a külsőségekre, megjelenésükben is utánozták példaképeiket, ez legjobban a gitárosnak sikerült, aki szinte azonosult Angus Youngal, ugyanúgy mozgott, rázta fejét és vágta a grimaszokat. Igazi show-manként viselkedett, az egyik szám előtt még sztriptízt is rögtönzött!!

Ahogyan telt az idő úgy lett egyre nagyobb a tömeg és felfokozott a hangulat, amely már szinte tapinthatóvá vált. A sátor színültig telt, nagyon sokan lengettek magyar és Árpádsávos lobogókat, de volt nagy-magyarországot ábrázoló is. A közönség soraiban minden korosztály képviselve volt, sokakon a zenekar pólóit lehetett látni. Városunk képviselő-testületnek több tagja tiszteletét tette a koncerten, valamint Kiss Atilla országgyűlési képviselő. Nem úgy városunk polgármestere Csige Tamás, akit nagyon vártak a szervezők. Reméljük, valami halaszthatatlan dolga akadt, amiért nem jelent meg a rendezvényen és nem üdvözölte az országból idesereglő vendégeket.

Jómagam még nem voltam Kárpátián – illetve tavaly október 23-án, miután gumilövedékkel meglőttek és a mentőben elláttak, a Corvin közben leültem egy padra ők meg tőlem 50 méterre zenéltek, de érthető okokból nem élveztem a koncertet. Ám most az első perctől kezdve igen, olyannyira, hogy beszálltam a „darálóba” és a koncert végéig folyamatosan pogóztam nánási és böszörményi barátaim nagy-nagy örömére – még a vérem is folyt, de nem bántam! A zenekar egymás után adta elő a jobbnál jobb katonadalokat, saját szerzeményeket. Az „Így volt, így lesz” albumukról elhangzott többek között a Magyarország katonái, Ott, ahol zúg az a négy folyó. A 2003-as kislemezükről elementális erővel énekelte a közönség a Hol vagytok, székelyek? című dalt, amelyet a koncert végén megismételtek. A legtöbb dalt a 2005-ös „Hősi énekek” lemezről játszották: Kárpátok, zengjetek, Abból a fából /ez a kedvencem-))/, Lesz még, Az én hazám, Szél viszi messze, Felvidéki táj. Legutolsó albumukról - „Piros, fehér, zöld„– Keleti Kárpátok, Toborzó, Pálinka. A neveket akarok hallani című dal különlegessége, hogy az 1956-os eseményekről szól és a szomorú tavaly őszi események miatt különös érzéseket ébreszt az emberben.

Az egy emberként éneklő tömeg, a dalok mondanivalója, a folyamatosan lengő magyar és Árpádsávos lobogók különleges atmoszférát teremtettek. Lehet, másoknak túlságosan nacionalista jelleggel bír a zenekar, de én erre azt mondom, százszor inkább a Kárpátia, mint valami nyálas pop-csapat! És simán bele kelljen férjen a keretbe a „Vesszen Trianon” skandálás, legalábbis aki szereti hazáját és vannak ismeretei erről a szégyenletes történelemi eseményről, abban igenis menjen csak fel a pumpa. Úgy gondolom, akik tegnap este ott voltak a koncerten  felejthetetlen élménnyel távoztak.

A Kárpátia után sztriptíz következett, egy feketehajú hölgy, aki kezdetben egy nyalókával izgatta magát és ezáltal a jelenlévő szépszámú közönséget – a nyalókát egy nagyon lelkes fiatalember meg is kapta! Ezután a szokásos műveletek következtek: erotikus tánc, kéjelgés, krémezés.

Az erotikus műsor után az Unicum Plus Band szórakoztatta hajnalig a fáradhatatlannak tűnő nagyérdeműt. Igényes blues zenét játszottak. Ahogyan távolodtam a Strandfürdőtől még hallottam, azt a dalrészletet, amely így szól: „messze még a hajnal, 3 óra 20”.

A mai napra is tartogat még meglepetéseket a Motoros Találkozó, ajánlom mindenkinek! Ráadásul ma lesz napi jegy is 1500 Ft, tehát  HAJRÁ!!

.