Barna Júlia
2007.08.12. 15:41
"és a lelkem úgy lebeg mint az Ige"
a későn megtalált
szabadság fokain lépkedek
a bennem kinyíló terekben
az eddig csak rejtett végtelenben
ahol csillagok szelídülnek tenyerembe
a szabadság a lakható világ
az igenlés a tagadás
korlátok nélküli gondolkodás
birtoklás nélküli szerelem
– ez csak álmodozás
az álmok szabadsága
és mindennapos zátonyra futása –
az elérhetetlen szabadsággal
csak díszítem az álmokat
csak enyhítem csak színezem
múltam sötét ruháját színezem
üres szavakban hordozom
illúzió a tartalom
nem éltem meg soha gazdagságát
nem élveztem belső tágasságát
teljesség helyet csak részlegesen bírtam
lényeges elemeitől megfosztottan
önkéntes hűséggel korlátoztam
uralkodtam vagy megaláztattam
de mindenképpen
csak szorongtam magammal
határolt magamban
hajóm amelyre felszállhattam volna
rég elúszott misztikus
szörnyeket termő vizeken
ami megmaradt – apró szigetem –
ahol szabadságot képzelek magamnak
és a lelkem úgy lebeg
mint az Ige
a még ki sem talált világ felett
|