Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Ünneplők!

Nemzeti öntudatunk legszebb ünnepe a mai. Ma a nemzet apraja - nagyja a nemzeti szabadságunkat ünnepli, azt a szabadságot, amelyért elődeink oly sokat küzdöttek, harcoltak, és oly sokszor életüket is áldozták.

Jól érzékelhetően tavasz van, március, a természet is újraéled, mindenki csinosítja kertjét és mi magunk is a mai nap alkalmából ünneplőbe öltöztünk, de nem csak külsőleg, hanem a szívünket is ünnepi burokba öltöztettük.

A szürke hétköznapok megkülönböztetnek, mindannyiunkat más a foglakozásunk, ebből fakadólag más a munkánk, más az élethelyzetünk, egyes dolgokról más a véleményünk, másként gondolkodunk. Ám nemzeti ünnepeink alkalmával kitörve a mindennapok rohanásából csak magyarok vagyunk.

 Csak magyarok!

 Ez számunkra és számomra nem az egyszerűsítést jelenti, hanem a kiemelést, ma ez számunkra a legfontosabb.

Nemzeti ünnepeink alkalmával nem csak emlékezünk, hanem a nemzet egységét is meg kell jelenítenünk. Megjelenítjük azzal, hogy mindannyian kitűzzük a kokárdát. Azt a kis nemzetiszínű rózsát, melyet elődeink 159 évvel ezelőtt, oly büszkén viseltek a Nemzeti Múzeum kertjében. Rájuk és tetteikre emlékezve, a mai napon viseljük mi is büszkén.

Elődeink mindig megbecsülték 1848 emlékezetét, és most nekünk, egy békés rendszerváltozás gyermekeinek  is meg kell becsülnünk.

Belőle tanulhatjuk meg valóra váltani a szabadságot, az emberhez méltó teljes életet.

A történelmi események jelentőségét a kortársak nem mindig tudják felbecsülni. Ám a márciusi forradalomról már az első pillanatban világosan tudták a magyar emberek, hogy a szabadság és a nemzeti függetlenség megteremtésének a napja, a polgárosodni vágyó magyarság ünnepe.

Annak idején miközben a rendi gyűlés ülésezett, és törvénybe iktatta a népképviseleti országgyűlés, a felelős kormányrendszer alapintézményeit, addig Pesten a márciusi ifjak a szabadságért, az igazságért,

a függetlenségért szálltak síkra.  A magyar forradalom tehát eltért a többi európaitól abban a tekintetben is, hogy az új legitimitást a rendi országgyűlés hónapok óta aktív reformmunkájára támaszkodva nem töréssel, hanem jogfolytonosság biztosításával valósította meg, amelyet tovább erősített, hogy Pozsony városában nem tört ki forradalom, ott nem állottak fenn olyan körülmények, amelyek a törvényhozás munkájának legitimitását egykoron vagy később megkérdőjelezhették volna. Ennek folytán a magyar átalakulásra teljes joggal használhatjuk a ,,törvényes forradalom” elnevezést, amely jelzi az átalakulási folyamat régi formák között történő, kétségbevonhatatlan legitimitású, királyi szentesítést nyert sajátosságait.

Így vélekedett erről Batthyány Lajos :

 ,, Azon mozgalom, mely roppant erővel egész Európát megragadá, hazánkat is áthatotta.

Ősi alkotmányunknak századokon keresztül fennállott viszonyai a leggyökeresebb átalakulás küszöbére jutottak, mely eddigi kötelékeinknek megtágulása nélkül nem történheték meg. Új alakot ölt magára hazánk: a jognak és kötelességnek újabb, a réginél igazságosabb arányban lesznek osztályosaivá az ország minden polgárai.

Azon meggyőződést táplálom lelkemben, hogy midőn a szabadságnak részesei szaporodnak, a rendnek és tartós bel-békének elemei is szaporodnak. Mely országban több jogszerű érdek nyer kielégítést, ott többen vannak azok is, kik a fennállónak hű és erős támaszai. Ezért azt hiszem, azon törvényjavaslatok, mik a jelen országgyűlésen mindkét tábla által elfogadtattak, olyan természetűek, hogy a nép nagy tömegének megadják azon megnyugvást, mely e pillanatban Európa legtöbb népeinél hiányzik.”

A magyar 1848-as átalakulás az 1789-91. közötti franciára emlékeztet annyiban, hogy a rendi gyűlés maga is a forradalom erjesztője lett, majd annak nyomása alá került, s magát nemzetgyűléssé nyilvánítva hozta meg az átalakulási törvényeket.

A francia 1789-es rendi gyűlést természetesen nem uralta annyira a nemesség, mint a magyart. Nem mellőzhetjük ezért az utalást Európa első írott alkotmányának megszületésére, az 1791. május 3-ai lengyel alkotmányra sem, amelyet ugyancsak egy rendi országgyűlés alkotott meg.

A magyaron kívül csak ez a két példa ismeretes arra, hogy a nemesség által dominált rendi gyűlés polgári alkotmányos átalakulást valósított meg.

2007. Batthyány - emlékév. Idén emlékezünk Magyarország első független a parlamentnek felelős kormányának miniszterelnökére, gróf Batthyány Lajosra, aki 1848. április közepén vette át a haza kormányzását. Aki, alig hat hónapig tartó miniszterelnöksége alatt mindvégig a béke útját igyekezett járni. 1849. januárjában a Pestet megszálló császári erők őrizetbe vették, ezt követően a szabadságharc leverése után,

augusztusban felségárulási perben halálra ítélték, mely ítéletet az Aradi Vértanúkkal egy napon október 6-án végre is hajtottak. Míg kormányának több tagja örökös emigrációval, addig ő életével fizetett a tetteiért.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

A szabadság melyet elődeink kivívtak, az utódok számára felelősség is.

Felelősség megőrizni!

Felelősség élni vele! Élni a közösség és saját boldogulásunk érdekében, mert így teljesíthetjük ki éltünket.

A Szabadság lehetőség, lehetőség ahhoz, hogy magunk éljük az életünket.

Minden lehetőség viszont csak annyit ér, amennyit valóra tudunk váltani belőle.

Több mint másfél száz évvel ezelőtt a Világ és Európa, szemét Magyarországra vetette.

Figyelte, hogy egy dicső forradalom után, a cári és a császári seregek szorításában vívott szabadságharc során, és az azt követő megtorlások után lesz-e nemzet e hazán. A figyelem most ismét ránk szegeződik, hogy Európa közepén, az európai nemzetek családjában tudunk-e élni a számunkra kínált lehetőséggel?

Én bízom benne, hogy igen, nem csak azért mert bízom önmagamban, hanem mert bízom az emberekben. Akikkel, mint a 48-as elődeink, bebizonyítjuk, hogy igenis helyük van Európában.

Láthatjuk, hogy 48 öröksége mai napig kihat.

De tanulmányainkból, olvasmányainkból emlékezhetünk, hogy 1848. március 15-én a szavak, a beszédek és a versek után a tettek következtek, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Lépjünk mi is a tettek mezejére.

Nyissunk új fejezetet Hajdúdorog történetében, melyre majdan unokáink szintén büszkék lehetnek!

                                                               Csige Tamás

                                                               polgármester