Még mielőtt valaki szóvá tenné, azért kerül eme eszmefuttatás a hírek közé, s nem a blogba, mivel oda túl terjedelmes volt.

Fradizmusom

Igen, én tudom mit jelent Fradistának lenni. 17 év meccsrejárás után ferencvárosi huligánként van rálátásom a dolgokra  A nagy sikereket a helyszínen átélve lettem fanatikus Fradista. Például az 1995-ös Bajnokok Ligája szereplés miatt. A mai napig egyedüli magyar csapatként csak a Fradi mondhatja el magáról, hogy bejutott! Rengeteg a szép emlék! 1995. BL Ferencváros – Real Madrid 1-1 Albert góljával, majd a legcsodálatosabb mérkőzés 1996-ban Ferencváros – Newcastle United: 3-2 Lisztes 2 góljával vertük a Shearerrel felálló szupercsapatot. 1995-ben 2–0-ra a Portót, 1997-ben 3-1-re az Olimpiakosz Pireuszt, 1998-ban 4-2-re az AEK Athént. Aztán a jött a Millwall elleni 2004-es londoni mérkőzés (1-1) Lipcsei góljával a helyszínen szurkolva 4300 kilométert busszal utazva a csapatért vállalva az életveszélyt, aki már hallott a Millwall huligánokról az tudja mit jelent ez. Aztán egyedüli magyar csapatként bejutottunk 2004-ben az UEFA kupa csoportkörébe, 1-1-et játszottunk a Feyenoordal a Népstadionban 30 ezer Fradista tombolt. Aztán jött a jogtalan kizárás (bíróság is kimondta!!) az NB2,  de ezrekkel együtt keltem útra a vidéki városokba, megmutatva az összetartozást, az erőt.

A Fradi mi vagyunk, a szurkolók, a jelenlegi csapatban Lipcsein és 3-4 fiatal játékoson kívül a többiek fel sem vehetnék a Fradi mezt. És amikor tudod, hogy szurkolóként mindent megteszel a csapatért, de az átver és tippmixre rakja a saját meccseit, akkor bemész a pályára (velem együtt) 2003. május 30-án (Fradi - Debrecen) és számon kéred rajtuk. Mintahogyan most is megy a kérdőre vonás, a mosolygásért, a lélektelen játékért, és azért a szégyenért, amiért immár önerőből NB2-sek lettünk.

Igen, mi gyűlölünk mindenkit, aki nem tiszteli a Fradit és a szurkolóit, mi már nagyon sokat bizonyítottunk.A Loki és a Szpari szurkolóknak még sokat kell letenniük, hogy egész Európában felkapják a fejüket azoknak a csapatoknak a szurkolói, akikkel a nemzetközi kupákban összeakadnak. 

A Ferencvárost külföldre ezrek kísérik: 1990 - Admira Wacker – Fradi 7 ezren, 1992- Slovan – Fradi több mint 10 ezren, 1995 - Real Madrid - Fradi 8 ezren, 1996 IFK Göteborg – Fradi 2 ezren, 2002 – Stuttgart – Fradi 4 ezren, 2004 – Sparta Praha – Fradi – 3 ezren a helyszínen.

Arról nem is beszélve, hogy a hazai nemzetközi meccseinken 1990-től 2004-ig a Bröndbyn, Brémán, Innsbruckon, Ajaxon, Baselen, és sajnos a Tiranán és Minszken kívül senki nem tudott győztesen távozni a Fradi pályáról pedig 32 ellenfelünk volt!

Összegezve Fradistának lenni kiváltság.

A tábor erős, ott voltunk az MTV-székház ostrománál, majd október 23-án gumilövedékek záporában az első sorokban, és márciusban is az Andrássy úton!

Igen politizálunk, mivel a rendszerváltás óta bizonyos körök tudatosan tönkre teszik a Fradit, aki tájékozott tudja miről beszélek (6 hektáros terület). Az erős nacionalizmusáról híres Fradi tábor mindig is szálka volt a hatalom szemében.  A Rákosi-éra elvette a klub nevét és színeit, de szurkolótáborát és annak identitását nem tudta megtörni, kitörölni. Az akkori ÉDOSZ, majd Bp. Kinizsi az maradt, ami a Ferencváros volt és máig az: az ország legnépszerűbb csapata. Az üldöztetés és a hagyományok, az erőteljes nemzeti kötődés pedig az ellenállás egyik szimbólumává, hordozójává tette a Fradit. Túlélte a klub, és ezt a nehéz időszakot is túl fogja élni.

Én a magam részéről ugyanúgy kitartok a Fradi mellett, mint eddig, s ha meghalok, szeretném, ha hamvaim egy részét a Ferencvárosi Stadion a 16-os szektorában szétszórnák. Ezt a családomnak már tolmácsoltam.

Tisztelettel: Beró