Édesnek

arany kacaj szád széléről

aranyba von engem is

nevess reám fényévekről

nevess ide akkor is

tündér csillag vagy te nékem

csak te ragyogsz fenn az égen

tavi ladik ül a vizen

csónakázik, s onnan izen:

örök jó vagy, nincs is rád szó

öröm veled együtt élni

merre merre merre játszol?

meg akarlak érinteni

tündér csillag vagy te nékem

felém fordulsz s nem fáj szívem

tenger bánat felhővé lesz

fejünk felől messze evez

Az apokalipszis álmaimban

Maszatos kézzel, sebes arccal nézek előre

Nézek előre, és csak téged látlak

Nem látva a világot, tudom, semmi sem maradt belőle,

És semmi sem maradt már a világnak.

Nem érdekel ki ad árnyékot a fáknak…

Csak téged látlak minden erőmmel romokon át

S bár csak a világ járna jól véle

Legszívesebben visszafordítanám a nagy homokórát

Fesd más emberek álmait is kékre

S ha te belehalnál, hiába lenne béke.

Maszatos kézzel, sebes arccal nézem a világot

Nézek előre… egyedül maradtam

Nem látva világom, nem maradt semmim a világon

Szívből szerettem míg két kézzel adtam

És boldogan megnyílhat így a föld alattam.