Táncoló Hold

Mint pataknak medre, ömlik egyre, szerelembe,

s egyre-egyre, messze-messze kéklő fellegekbe,

szellők szárnyán, holdfény árnyán táncra perdülő,

végtelenül, féktelenül alámerülő Hableány.

Remegő kéz, mit megigéz, egy álomvilág

hol szív dobban, s dalra lobban minden virág.

Táncoló fények égnek, szikráznak a csillagok,

táncoló Hold, mi írva volt, hogy újra itt vagyok.

Ha nap is tűzbe lobban, szívritmusa egyre dobban,

s szív zakatol, kalapál, egyre jár, egyre jobban,

izzítja a szerelem, hol mindenhol megterem,

végtelenül, féktelenül, hol a szíved megnyerem.

Táncra járnak, újra várnak, lobbannak a ritmusok,

zengnek, lengnek, tovarepítenek a Himnuszok,

Álom táncát járja, várja kopogjon ablakán,

felhőtlenül, kegyetlenül csókot lopni ajakán.