Ha jön az éj…

Ha jön az éj, fekete katonákkal,

Beborít mindent szürke tájjal.

Eleven az álom szememen,

Eladom nekik az egész életem.

Eső hull, szomorú fűzek állnak,

Az égen fekete madarak szállnak.

Tömött sorokban a szürke tájnak,

Szürkébb árnyát hozzák a vágynak.

Gyűlnek a gondok, bánatot bontok,

Mint kendő alól kifoszló kontyok.

Már földig ér a magánynak alja,

Súlyos lelkem magának akarja.

Takarja gonddal, könnyel, gyűlöléssel,

Ágy alól búvó rettegéssel.

Sötét éj, szállj vissza az égre,

Hagyj engem, kérlek, magamra végre!