– A Civil Jogász Bizottság delegációja a múlt héten jött vissza amerikai útjáról. Hányan képviselték a bizottságot, és kiknek tartottak előadást?

– Négyen képviseltük a bizottságot, Juhász Imre, Szöőr Anna, Gaudi-Nagy Tamás és jómagam. Az észak-amerikai magyar szervezetek mellett számos egyetem hallgatóinak tartottunk előadásokat, illetve az ENSZ-ben dolgozó szakértőkkel folytattunk háttérmegbeszélést a magyarországi emberi jogi krízishelyzetről.

– Még mindig a tavaly őszi eseményekről szóltak az előadások?

– Hangsúlyozottan nem a tavaly október 23-i eseményekről volt szó, mert ez olyan lett volna, mintha történelemről beszélnénk, hanem a mai napig tartó emberi jogi krízishelyzetről. A tizenötmilliós magyarságnak egyet kell értenie abban, hogy 1956, illetve a rendszerváltás olyan értékei, mint a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok, alapvető megőrzendő értékeink.

– Nem említette a szociális jogokat.

– Ez fontos kérdés. Mi is így gondoljuk. Nagyon jól kitapintható Magyarországon is, hogy az egyik oldalon létezik egy magát realistának tartó csoport, amelyik abból indul ki, hogy a kapitalizmusnak vannak bizonyos törvényszerűségei, például az, hogy úgy működik a piacgazdaság, hogy minél kisebb költséggel, minél nagyobb hasznot kell realizálni. Tehát elfogadják, hogy a munkavállalói jogokat, a munkaerő árát, illetőleg a jövedelmeket korlátozni kell. Realista szemléletükkel magyarázzák azt is, hogy nem kell nagyon bolygatni azt, hogy Magyarországon a magyar vállalkozók hátrányban vannak a külföldi vállalkozókkal szemben. A másik oldalon találjuk a nemzeti érdekeket, a szociális jogokat, a munkavállalói, a szakszervezeti jogokat erőteljesen hangsúlyozó csoportot. És ennek a kettőnek a feszültsége tapasztalható Magyarországon is éppúgy, mint az Egyesült Államokban.

– A jogvédőknek, az elszegényedő társadalmi rétegek gondjai miatt, most főleg a szociális jogokért kellene küzdeniük, ehelyett – a rendszerváltás után tizenhét évvel – ismét a szabadságjogok megőrzéséért folyik a harc.

– Nagyon jó a megállapítás. A szabadságjogok megléte ugyanakkor nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a szociális jogokról egyáltalán elkezdődhessen valamiféle diskurzus. Amíg a status quót nem lehet megkérdőjelezni, mert ha megteszed, kilövik a szemedet, addig nem tudunk beszélni a szociális szerzett jogok védelméről sem. Tehát a szólás- és véleményszabadságnak, a gyülekezési jogoknak a biztosítása, mind olyan előfeltétel, amelyre a társadalmi vita ráépülhet. Mert a mostani sztrájkok, tüntetések idején a gyülekezési jog olyan helyzetben van, hogy ha harminc ember kimegy az utcára, akkor a hatalom azonnal erődemonstrációt rendez. Ezért kell összefogni legalább a szabadságjogok mentén. Természetesen szeretnénk a szociális jogok védelméért is tenni, de amíg nem tudunk beszélni, nem tudunk vitatkozni, mert szemen lőnek bennünket, amíg nem tudunk kimenni az utcára tiltakozni a megalázó szociális és gazdasági intézkedések ellen, addig a politikai és polgári jogoknak a biztosítása az alapkérdés.

– Eközben családok feje felől árverezik el a házat adó- vagy a lejárt banki tartozás miatt. Ha a cégeket megilleti a csődvédelem, a családokat vajon miért nem? Úgy tudom, Angliában a bankoknak is viselniük kell a kockázatot a kihelyezett hiteleikért, és törvény védi a fizetésképtelenné vált családok otthonát, és bíróság állapíthatja meg csődbe jutott családnak még elviselhető törlesztőrészletet.

– Amiről ön beszél, ahhoz emberközpontú társadalompolitikára, gazdaságpolitikára lenne szükség, de Magyarországon a jelenlegi hatalom kizárólagosan profitközpontú társadalom-, illetve gazdaságpolitikát folytat. Ezért volt olyan nagy a gyurcsányi hazugság. Mi is azzal kezdtük az előadásainkat Amerikában, hogy elmondtuk, miért van Magyarországon emberi jogi krízishelyzet. Az ok-okozati összefüggéseket mindig világosan kell látni. A kiváltó ok a hazugságbeszéd botrányának kirobbanása volt tavaly szeptember 17-én. Megpróbálták bagatellizálni, mondván, "minden politikus hazudik, nem olyan nagy dolog". De mi volt ennek a hazugságnak a lényege? Az, hogy a választási kampányban egy jóléti típusú, baloldali természetű, emberközpontú programot hirdettek a meghamisított gazdasági adatokra támaszkodva. És helyette a fordítottját, egy profitközpontú, népnyúzó, neoliberális programot hajtanak végre. És ennek érdekében kell elnyomni a polgári és politikai szabadságjogokat. Ezért kell félelmet kelteniük, hogy az emberek ne merjenek az utcára menni tiltakozni. Tehát önnek igaza van abban, hogy összeáll, mint egy puzzle, a gazdasági szociális és kulturális jogok köre és az emberi jogok másik nagy családja, a polgári és politikai szabadságjogok. És itt vannak még a kollektív jogok. Mint például egy nemzet önrendelkezési joga. Az a jogunk, hogy közösen meghatározhassuk, mi legyen az országunk fejlődésének fő iránya. Ezt pedig a választásokon kell eldönteni. És a legutóbbi választáson ezt a menüt senki nem kínálta fel az embereknek. Ami itt most folyik, ahhoz a jelenleg egyszázalékos SZDSZ-nek a programja hasonlított, de az emberek többsége nem olyan pártra szavazott, amely több-biztosítós modellt akart, vagy amelyik a falvak tönkretételét akarta.

– Említette, hogy ENSZ-szakértőkkel is tárgyaltak. Ezt hogy sikerült elérniük, és miről tárgyaltak?

– Négy évig szakértőként dolgoztam az ENSZ-ben, és jó kapcsolatokat sikerült kialakítanom, ennek köszönhetően sikerült megszervezni egy háttérbeszélgetést számos tisztviselővel és diplomatával. Ezen a megbeszélésen kikristályosodott, hogy alapvetően rossz lóra tettünk, amikor úgy döntöttünk, csak a Nyugattól várunk segítséget az emberi jogi krízishelyzetünk megoldásában. Úgy tűnik, a nyugati diplomáciát is a gazdasági érdekek és érdekcsoportok mozgatják, és nem fognak tűzbe menni azért, hogy Magyarországon ne lődözzék ki az embereknek a szemét, és ne legyenek megfélemlítve a másként gondolkodók. Ezért azokat az országokat kell megnyernünk, amelyeket folyamatosan leiskoláz az Európai Unió, mondván, nem biztosítják megfelelően az emberi jogokat. A megbeszélésen elmondtuk, hogy tavaly ősz óta sem a felelősségre vonás nem történt meg nálunk, sem az áldozatok, a jogsértettek kártalanítása. Elmondtuk, hogy még most is folynak a koncepciós perek, és hogy semmi garancia nincs arra, hogy ez nem fordulhat elő még egyszer, sőt a miniszterelnök úgy nyilatkozott: nagyon reméli, hogy a magyar emberek tanultak a tavaly őszi leckéből. És elmondtuk, hogy ezt eltűri az unió. Tárgyaló partnereink alig akarták elhinni, hogy miközben az Európai Unió képviselője nap mint nap feláll az ENSZ-ben, és pökhendi módon előadást tart az emberi jogokról, és állandó számon kér más országokat, aközben abban az Európai Unióban ilyesmi előfordulhat. Azt javasolták nekünk, ne arról beszéljünk, hogy Magyarországon milyen emberi jogsértések történtek, hanem mondjuk azt, hogy az Európai Unióban durva emberi jogsértések történnek, mert ez a tény. El kell érnünk, hogy az Európai Unió azt érezze, hogy veszélyben van a presztízse.

– És az ENSZ kínzás elleni bizottsága után ismét egy ENSZ-fórum elé kerül a magyar emberi jogi kérdés?

– A szakértők azt javasolták, hogy a Civil Jogász Bizottság jelentéséből készítsünk egy öt-hat oldalas összefoglaló jelentést, és juttassuk el az ENSZ különböző szerveihez és a kétszáz tagállamnak. Nem hiszem, hogy a címzettek mindegyike úgy fog reagálni, ahogy az Európai Unió tette a "semmi különös nem történt", illetve a "ne tessék már annyi gumilövedéket használni" típusú pihe-puha nyilatkozataival. Az uniónak módjában állt volna megfenyegetni Magyarországot azzal, hogy ha így folytatja, akkor felfüggesztik uniós tagságát. Ezt nem tette meg. Ezért az ENSZ-en keresztül szeretnénk nyomást gyakoroltatni az Európai Unióra azoknak az országoknak a segítségével, amelyek ki vannak bukva az unióra, pökhendiségéért, a kioktató nagyképűségéért. Most előállt egy olyan helyzet, hogy az unió felsőbbrendűsége megkérdőjeleződött, hiszen eltűri a magyarországi erődemonstrációkat, félelemkeltéseket. Ezért kell az igazságot a világ elé kell tárni, és ezért kell a tényekkel szembesíteni azt az uniót, amely magát az emberi jogok letéteményesének tartja. El kell érni, hogy az unió vagy hasson oda, hogy a magyar kormány hagyja abba az emberi jogoknak a megsértését, vagy mondjon le arról a státusáról, hogy neki szava lehet az emberi jogok tekintetében a világon.

Forrás: Torkos Matild, Magyar Hírlap