Az utóbbi napokhoz képest szép napsütéses időben vette kezdetét a második alkalommal megrendezésre kerülő Haza Váró rendezvény. A templomkert sokat megélt fái minden bizonnyal örömmel konstatálták, hogy szép számmal gyülekeztek a résztvevők, akik kisebb csoportokra szakadva ugyan, de igazi közösségi szellemben fogtak neki a főzésnek és a különböző tevékenységeknek.

A gyerekek origami-virágokat készítettek, gyöngyöt fűztek, jókedvűen kergetőztek a templom körül, az idősebbek egy pohár ital társaságában társalogtak. Bizonyára volt mit megbeszélni, hiszen sok régi ismerőst lehetett üdvözölni. Még jómagam is meglepődtem, amikor Bába László barátommal és kedvesével összefutottam. Egykor rég sokat fociztunk együtt Lacival, aki komoly sportember volt – és most is az. Most Pesten él, és az egyik Cora áruház igazgatója. Öröm volt látni a Belme családot is, sokaknak hiányoznak…

A rendezvény főszervezőjét, lelki-motorját Jaczkó Sándort kérdeztem mit, kell feltétlenül tudni a Hazaváróról.

- Az alapötlet édesapámtól származik. Tavaly jobb volt az idő, aggódtunk is, hogy milyen körülmények lesznek ma, de szerencsére az idő nekünk kedvez. Az első Haza Váró kezdő próbálkozás volt, de megerősített bennünket abban, hogy érdemes megszervezni. Aki az elsőn itt volt, az most is itt van.

* Mondanál neveket a meghívottak közül?

- Dr. Kiss Andor esperes, Dr. Szavicskó János, Belme László, Urgyán Antal parókus, Seszták István főiskolai lelkész, Szalka Béla parókus. Tavaly papból volt több, most hívőből.

* Eddig milyen műsorszámok voltak hallhatók a kisszínpadon?

- A két általános iskola növendékei énekeltek, drámát adtak elő, gitároztak és citeráztak.

* Kik vettek részt a szakácspárbajon?

- Bocskai Népzenei Együttes, Polgári Összefogás, Kertbarát Kör, Vad Sándor, Pesel János és családja, Fodor Antal, Cifra Károly és barátai, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Hittancsoport, Görög Katolikus Iskola alsós tanárai.

Végezetül erről a remek kezdeményezésről kérdeztem városunk polgármesterét Kujbus Mihályt:

„Örülök, hogy megszervezték, mindig kellemes érzés találkozni régi jó ismerősökkel. És különösen jó érzés hallgatni a kritikákat, véleményeket a városról, legyen az pozitív, negatív, a lényeg, hogy elfogultság nélkül mondják.”