|
Meggyújtották a második gyertyát
2007.12.11. 01:20
Sokan látogattak el a parkba
A parkban elhelyezett adventi koszorú második gyertyájának meggyújtására mintegy 200-250 fős tömeg gyűlt össze.
A műsor bevezetőjében Mislovics Andrea muzeológus köszöntötte az egybegyűlteket, majd Maczó Jánosné - a Hajdúdorogért Emléklap kitüntetettje - intézett pár gondolatot a jelenlévőkhöz, aki ezt követően fáklyával lobbantotta lángra a gyertyát.
A folytatásban Dani Evelin 4. osztályos tanuló előadásában karácsonyi dal hangzott el, amelytől még meghittebbé vált a park atmoszférája, valamint a hidegben elismerésreméltón citerázó Bocskai Népzenei Együttes és Őszidő Nyugdíjas Kórus produkciója varázsolt sokak arcára elégedettséget.
A rendezvény végén a Maczó Jánosné által készített mintegy 1000 szelet bejglit jóízűen fogyasztotta el a hálás közönség.
Fotók a Galériában!
Az alábbiakban Mislovics Andrea és Maczó Jánosné beszédét olvashatják.
Mislovics Andrea beszéde:
TISZTELT ÜNNEPLŐK! KEDVES HAJDÚDOROGIAK!
Az advent várakozás arra, Aki van, ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és vágyódásról csak nehezen tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát. Advent idején mi arra várakozunk, és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit több ezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az advent tehát valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy mindennél valóságosabban vágyakozunk azután, akit szeretetben magunkhoz ölelhetünk, és örök újszülöttként a karjaink között tarthatunk.
KEDVES JELENLÉVŐK!
Hajdúdorog Város Önkormányzata nevében nagy szeretettel köszöntöm Önöket advent 2. vasárnapján.
A bevezető gondolatok után szólítom Maczó Jánosnét, aki önzetlenül nagyon sokat tett Hajdúdorog fejlődéséért, közterének szépítéséért, hagyományainak felidézéséért, múltunk ápolásáért. A Hajdúdorogi Honismereti és Városvédő Egyesület aktív tagját tisztelettel felkérem, hogy ossza meg velünk ünnepi gondolatait, meséljen arról, hogy ő hogyan készül a karácsonyra.
Egyben megkérem, hogy köszöntőjének végén gyújtsa meg az adventi koszorú második szál gyertyáját! Miközben Magdika néni meggyújtja az adventi gyertyát felcsendül Dani Evelin, a Móra Ferenc Általános és Művészeti Iskola zenetagozatos tanulójának bársonyos hangján egy karácsonyi ének.
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem háborodik fel, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. /1Kor 13,4-8/”
Maczó Jánosné beszéde:
Az advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. Nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk, és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi meglepetés, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk, és szakadatlanul hazatalálnunk. Így lesz a karácsony a szeretet, az advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Mislovics Andrea beszéde:
KEDVES ÜNNEPLŐK!
Szeretettel konferálom be a Görög Demeter Művelődési Ház két alkotó művészeti csoportját, akik előadói művészetét, szívet, lelket melengető elhivatottságát már egy ország megismerhette. Jól összeállított népdalcsokraikat, citerás muzsikájukat már sokan, több helyen hallhatták. Papp György népzeneoktató évek óta igazi társként, tanítómesterként segíti munkájukat, vezeti a csoportokat eredményes úton. Kérem, fogadják nagy szeretettel a Bocskai Népzenei Együttest és az Őszidő Nyugdíjas Kórust, akik karácsonyi énekekkel dobogtatják meg szívünket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
