Az emberek

Mikor megszületsz, sírva jössz a világra

s feletted nevetnek az emberek.

De ha a föld magához hív, mosolyogva távozol

s a kereszt mellett sírnak a szemek.

Hát nem furcsák az emberek?

Ha a kezedet nyújtod a karodat akarják,

de ha neked kell a kéz, a fejüket lehajtják.

Ha rájuk nézel, elfordulnak,

de ha elfordulsz, utánad futnak.

Hát nem furcsák az emberek?

Ha szereted őket, bemocskolják a lelked,

de ha nem érzel semmit, szégyentől telve, de szeretnek.

Ha hallgatni kell , szólnak gőgösen,

de ha tenni kell , eltűnnek a ködben.

Hát nem furcsák az emberek?

Mikor simogat a nap, bátrak és kemények,

de ha sötét lesz az ég ,megcsonkulnak az erények.

Ha igazat mondassz, keresztre feszítenek,

de ha Júdás vagy Istenként szeretnek.

Hát nem furcsák az emberek?

Ezért legyünk mi másak, de nem különbek,

legyünk csöndesen nagyok s nemesen egyszerűek.

És szeressünk, hogy szeressenek..

Hát ilyenek legyünk mi, mi emberek.

Modesto Mors

Ne bántsátok az öregeket

  Kiknek múltjuk nemzi a bölcsességet

  s, kik az éjszaka fényének már nem feleselnek soha

  lomha hangon mesélik emlékeiket

  s, tátott számban lehűl a nyálcsorda

Ígérem, mindent megteszek,

                           csak ne bántsátok az öregeket!

Egy utcalámpa mandarinkvarca szóródik szét az aszfalton

puha bőrkeményedés érinti kezem s hozzám szól csendes hangon:

„Fiam, tudod a mi időnkben….”

S megakadva vakarja fejét, mintha paragrafus határozná meg

törvényszerű öregségét

Ígérem, mindent megteszek,

                           Csak ne bántsátok az öregeket!

Nem vagy te már szopós malac

Tudod, ennyi a szorított választék

Spalírba fulladó szürkeállományod

Tőlük kaphat bölcs választ még

Kezében szorított harmadik lábát rúgd ki alóla

             Öleld görbe hátát s, rezgő állát

                   Majd vedd a karodba

Ígérem mindent megteszek

                           Csak ne bántsátok az öregeket!

Az idő tele már bennük rég elolvadt

nyugodt, komor szívvel lépcsőznek

egy fekete, diófa koporsónak

Nemesek, egyszerűek, csöndesek, és nagyok

majd egyszer úgy lészen én is öreg vagyok

De addig is ígérem, mindent megteszek

             Csak ne bántsátok, kérlek, ne bántsátok

                       Az öregeket