A KOTTA-fesztiválra több mint 10 éve ellátogatok, és ez az idén sem volt másképp. Úgy döntöttem a háromnapos rendezvény második napján tiszteletem teszem.

Délután hat órára értem helyszínre, ahol a szervezők nagylelkűségének köszönhetően – mivel későn küldtem el a sajtó akkreditációs igényem – mint a Tényforrás tudósítója bejutottam.

A már megszokott idilli látvány tárult elém, a fákkal tarkított területet sátrazó fiatalok vették birtokukba, míg a nagyszínpad előtt a SuperNem zenekar beállása folyt. A kiszolgálóegységek előtt sorok kígyóztak, magam is beálltam ez egyikbe és 240 Ft-ért kaptam egy „nagykorsó” sört, amely kellemesen hűsített. Az árakkal nem szaladt el a ló, az amerikai hot-dog 400 Ft, míg egy Gyros-tál 750 Ft volt. Látszott, hogy a szervezők törekedtek az árak minimalizálására.

A Supermen zenekart 1-2 ismertebb slágerén kívül nem igazán ismertem, de élőben nem okoztak csalódást. A nagyszínpadon utánuk következő Mystery Gang Triót már kedvenceim közé sorolhatom. A Mystery Gang egyike azon ritka magyar zenekaroknak, melyek neve határainkon túl is ismert, rendszeres fellépők nemzetközi rockabilly fesztiválokon, ráadásul ezek az ötvenes éveket idéző lenyalt hajú fazonok abban is példa nélkül állnak, hogy eddig mind a négy kiadványuk más-más nemzetiségű külföldi cégnél jelent meg. A KOTTA-fesztivál közönsége nyomban táncra perdült a lendületesen felcsendülő rock & roll muzsika hallatán. Aki nem szerette ezt a műfajt, biztos vagyok benne, ezután megszerette.

Az élményszámba menő Mytery Gang konci után úgy gondoltam ideje más helyszínekre is elnéznem. A „Fantasztikus Hármas színpadon” amely egy kisebb sátorban volt meglepetés fogadott.  A görbeházi Bearfood zenekarban egykori zenésztársam, Bocz Péter püfölte igen nagy intenzitással a bőröket. Ők többnyire külföldi zenekarok feldolgozásait adták elő Black Sabbath stb. Itt futottam össze több hajdúdorogi és hajdúnánási fesztiválrajongóval, bizonyítva, hogy a környező települések fiataljainak nem közömbös a rendezvény.

Továbbálltam a találó nevű „KottaCafe-Est Sznípadhoz”, amely egy óriási sátorban volt. Itt éppen egy számomra teljesen ismeretlen nevű csapat a The Moog muzsikált, mégpedig nem is rosszul. Zenéjükre a pop-rock stílust ragasztanám. A csapat teljesen eltér a hazai rock zenekaroktól. Azóta megtudtam, első lemezüket egyidejűleg adták ki hazánkban és az Egyesült Államokban, ez pedig szintén nem szokványos dolog. Érdemes rájuk odafigyelni, bár abban is biztos vagyok nem mindenkinek fog tetszeni zenéjük.

Időközben a nagyszínpad előtt gyűlt a tömeg. A Depresszió zenekar fellépésére nagyon sokan voltak kíváncsiak, köztük én is, mivel még nem volt alkalmam élőben megtekinteni a srácokat. Amikor felcsendült a zenekar intrója, sokan sikoltoztak örömükben. Az első sorban álltam, előttem korlát, amelyet a koncert folyamán többször majdnem feldöntött a tömeg. Az első számnál őrületes pogó, őrjöngés vette kezdetét, repkedtek a hajzuhatagok! Mellettem egy tarajos punk majdnem átesett a korláton annyira rázta a fejét. A Depresszió az este legjobb buliját adta, engem nagyon meggyőztek. Az összes nagy slágerüket elnyomták a közönség nagy-nagy örömére. Úgy döntöttem legközelebb is ellátogatok fellépésükre.

Összegezve, ismét megérte ellátogatni az ország „legnagyobb házibulijára”! Az árak barátságosak, a környezet kiváló, a fellépő zenekarok minőségi produkciót nyújtottak és kell ennél több egy magamfajta élőzene rajongónak? Nyugodt szívvel jelenthetem ki: Nem.

A szerevezőknek üzenem, a jövő évi KOTTA-fesztivált a Tényforrás Hírportál a maga lehetőségeihez mérten népszerűsíteni fogja!