Örömmel közöljük a következő riportot, amely egy hajdúdorogi fiatalemberrel, név szerit Tóth Róberttel készült, annak kapcsán, hogy forgatókönyvírásba kezdett, amelynek témája még a Mafilm producereinek az érdeklődését is felkeltette.

* Kíváncsi lennék, hogy az általános iskolai irodalom órákon fogalmazásból milyen jegyeket szereztél, és voltak-e jelek, amelyek arra utaltak, hogy te egyszer még forgatókönyvírásra adod a fejed?

- Irodalomból megérintett egy-két költőnek, írónak a munkássága, de igazából nem mélyedtem el az irodalom világában, inkább rajzból tűntem ki. Egyébként az irodalom tanárom Kozma Jánosné, míg a rajztanárom Szakál Gabriella volt.

* Jól tudom, hogy a rajztehetségeddel még az RTL-klub Delelő című műsorában is szerepeltél?

- Igen. Az hogy rajzoltam szorosan összefügg a filmek iránti rajongásommal, hiszen mindig filmekről készítettem rajzokat, az ott látott szereplők, karakterek, cselekmények adtak ihletet. Ebből fejlődött ki aztán a képregény rajzolásom. Ennek kapcsán 2000-ben egy pesti barátom beajánlott az egyik RTL-klubos szerkesztőnek, aki aztán meghívott a Delelőbe, ahol is a Pannával és a Csonka Picivel beszélgettünk a képregény készítésről. Szerintem nagyon béna voltam, a mai napig nem mertem visszanézni a felvételt. Azt még el kell mondanom, hogy ott a saját történetű és képvilágú képregényemmel szerepeltem.

* Említetted, hogy nagy filmrajongó vagy, gondolom ebből fakadt az ötlet, hogy forgatókönyvet írj.

- Mondhatni, hogy a moziban nőttem fel, mivel annak idején a nagymamám volt a jegyszedő. Legrégebbről a ’83-as E.T.I.-re emlékszem, nagy hatást gyakorolt rám, pedig mindössze 4 éves voltam. De innentől kezdve rendszeres mozilátogatóvá váltam, olyannyira, hogy többször elszöktem hazulról is egy-egy film kedvéért. A filmek hatására Hooliwoodba akartam menni, filmsztár akartam lenni, és bár ezt még gyerekkoromban döntöttem el a felnőtt kort átlépve sem tettem le róla. Beiratkoztam a debreceni Kuckó színtársulatba, ahol egy-két jelenetben szerepeltem, azonban rá kellett döbbenem, hogy alkalmatlan vagyok a színészi mesterségre. Ezután megismerkedtem egy forgatókönyvíró sráccal, akinek voltak már kész forgatókönyvei, és kapcsolatban állt egy független New Yorki filmproducerrel, akinek szerette volna eladni az egyik könyvét, méghozzá egy igen komoly összegért. Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy akkor legyen az írás és a rendezés, amiben kipróbálom magam.

* Nyilván hajtott a lehetőség és az említett ismerős külföldi kapcsolata.

- Persze. Elkezdtem az Internetről letölteni a forgatókönyveket, beleástam magam a témába. Közben 2001 januárjában fél évet az Egyesült Államokban töltöttem, ahol minden szakirodalmat begyűjtöttem. Szerencsémre a legeslegjobb könyvet sikerült megvennem, ezt a Pesti tanáraim közölték velem. Tavaly ősszel a Mafilm indított egy írói kurzust, amely 16 alkalomból állt, amelyekre a hétvégéken került sor, ez nem is volt baj, hiszen e mellett Debrecenben reklám-Manager szakra jártam, s járok.

* Az írói kurzus mennyire volt komoly?

- Azt kell mondjam, emberileg nem voltak a topon az író társak, de szakmailag annál inkább. Az egyik srác például nyert egy New York-i ösztöndíjat, és nem tudtak neki újat mondani. Ő a tudását kint szerezte. Végül is a tanárok profi szintű anyagot adtak le, ezzel nem is volt gond.

* Jelenleg mit csinálsz, van már kész forgatókönyved?

- Folyamatosan bolyonganak a filmtervek a fejemben, jelen pillanatban három forgatókönyvön dolgozom, ezek közül az egyik a Dílerek című, már szinte kész van. Az írói kurzus végén behívtak a Mafilm irodájába, ahol előadtam a forgatókönyv tervemet. Tetszett nekik és azt mondták, hogy írjam meg. Időközben tagja lettem a Magyar Forgatókönyvíró Szövetségnek, sőt, nemrégiben alakult egy forgatókönyvíró műhely, amelynek rendezvényeire rendszeresen felutazom Budapestre.

* Miről szól a Dílerek, és általában milyen témák foglalkoztatnak?

- A Dílerek két istenháta mögötti falusi srácról szól, akik közül a Molnár Kristóf nevű felvételt nyer az egyik fővárosi egyetemre, ahol megismerkedik egy nagyon laza fiatalemberrel a Budaházi Sámuellel, becenevén Busával. A drogról és az ő kettejük furfangos, vidám történetéről szól az írás. Ebből egy 90-100 perces nagyjátékfilmet lehetne készíteni. A másik kettő az Önbíráskodás és a Közülük való – egyébként ezek nem végleges címek -, még félkészállapotban vannak, az egyik egy gengszter dráma, a másik pedig egy családi dráma.

* Milyen esélyeket látsz magadnak és a magyar forgatókönyvíróknak a végső cél szempontjából?

- Úgy érzem, hogy az EU-s tagság kedvezni fog a magyar filmiparnak. A mi generációnkból kikerülők már olyan filmeket fognak készíteni, amelyek a magyar társadalom szájízének megfelelő. A szocializmust ábrázoló filmek készítésének már vége van, valami új és lehetőleg jobb következik.

Beró